7. fejezet

/Elizabeth szemszöge/

A gokart után kellemesen elfáradtam, de meg voltam magammal elégedve, ugyanis Sebastian tényleg csak egy kicsit vert el benne.
Már haza felé vettük az irányt hozzám, hogy az esti vacsorára összekészüljünk.
-Nagyon élveztem ezt Basti. Köszönöm - hajoltam át hozzá és nyomtam egy pici puszit az arcára, majd elkezdtem nézni ahogy vezet.
-Jól vezetsz. Bár eléggé durva vagy a pályán. - villantott felém egy csibészes mosolyt, majd már vissza is fordult és az utat nézte.
-Hát igen tudom. De ha nem vagy rámenős akkor sosem lesz esélyed. Ez így van az üzleti életben is - válaszoltam neki.
-Nem akarok soha ellened tárgyalni - vigyorodott el.
-Ugyan már - csaptam egy kicsit a combjára.-Annyira nem vagyok én kemény.

Ahogy hazaértünk, gyorsan letusoltunk. A gyorsabb haladás érdekében külön fürödtünk meg, nehogy elkéssünk. Nem szeretek késni sehonnan, mert a szüleim arra neveltek, hogy ez illetlen és udvariatlan dolog a másik féllel szemben, aki vár ránk.
Sebastian egy RedBull csapat inget fel, farmerral. Míg én egy drapp kosztüm szoknyát egy fehér csinos inggel öltöttem magamra, hozzá illő cipővel és táskával. A többi résszel nem bajlódtam mivel azért nem üzleti vacsira mentünk. Így csak egy egyszerű sminket tettem fel, és a hajam hagytam szabadon.
-Nagyon csinos vagy - dicsért meg Basi.
-Te sem panaszkodhatsz Kincsem, gyere. Most én vezetek - húztam magam után a lifthez amivel lementünk a garázsba. Ott beültünk a kocsiba, és indítottam.
-Remélem tetszeni fogok a szüleidnek - szólalt meg Basti.
-Nyugi Kicsim. Már most imádnak téged, pedig eddig még személyesen csak apával találkoztál. De ő már akkor megkedvelt. Anyánál meg nyert ügyed van azzal, hogy engem boldognak lát annyi idő után - próbáltam nyugtatni őt. Nem sok ideje volt idegeskedni, ugyanis egy negyed órára lakok kocsival a szülői háztól.
-Minden rendben lesz - szorítottam meg a kezét és nyomtam egy rövid csókot a szájára, majd kiszálltunk a kocsiból.
Sebastian egy nagy sóhaj után szállt csak ki, majd kézen fogva mentünk a ház felé.

-Hahó, sziasztok. Megjöttünk - köszöntem be hangosan.
-Szia Kicsikém, már nagyon vártalak benneteket. - robbant ki Anya a konyhából.
-Anya - öleltem magamhoz. - Hagy mutassam be Sebastian Vettelt - szólaltam meg miután anyával elengedtük egymást.
-Sebastian, nagyon örülök, hogy látlak. A nevem Margaret Taylor. De nyugodtan tegezz engem - ölelte magához Sebit is, aki kicsit megszeppenve viszonozta az ölelést.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem Lizi Anyukáját. Ugyan olyan gyönyörű, mint a lánya. -jutott szóhoz Sebi. Anyát egyből levette a lábáról ez a fiú, amitől boldog voltam nagyon.
-Apád a nappaliban van, menjetek nyugodtan. Aztan ha van kedved akkor Elizabeth segíts nekem a konyhában. - kérte Anya.
-Gyere menjünk - fogtam újra kézen Sebit és a nappali felé vezettem őt.
-Apa, szia - léptem oda Apához, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Sziasztok. Sebastian örülök, hogy újra látlak és hogy így. Gyere üljetek le és beszélgessünk - invitált minket apa, aminek nagyon örültem.
Mivel az autósport felé terelődött a szó, így inkább jobbnak láttam, ha kettesben hagyom őket, és kimentem anyához a konyhába. Hiába vagyunk gazdagok, anya szereti maga rendezni az étkezéseket, a takarításban van segítsége, de azt egy ekkora házban el kell is.
-Itt is vagyok Anya. - léptem be a konyhába, majd megfogtam egy kötényt és magamra kötöttem.
-Nem kell már semmit, csak kettesben akartam lenni veled és kifaggatni - nézett rám anya, hogy tudjam mire is gondol. Rögtön fülig pirultam és lesütöttem a szemem majd mesélni kezdtem. Igaz nem minden szaftos részt meséltem el neki, de azért szerencsére eléggé jó kapcsolatban vagyok az édesanyukámmal.
-Aztán most itt tartunk - értem a mese végére.
-Jajj ez olyan izgi. Nagyon örülök, hogy végre megint csillog a szemed a boldogságtól. De azért a házasságot várjátok meg a gyerekekkel. De ha mégis előbb jön a gyermek akkor sem kell aggódni, az sem baj - mélyedt bele Anya.
-Anyaaaaa. Nem kell egyből gyereket látni belém. Azért még annyira nem komoly a kapcsolatunk. De ha az lesz te leszel az első akinek szólni fogok. Addig még túl kell élnei ennek a kapcsolatnak a média cincálását is - próbáltam nyugtatni a kedélyeket, mielőtt az unokák nevét is kigondolja.
-Nem féltelek téged Kincsem. Hidd el az üzleti élet megedzett eléggé - ölelt meg Anya.
-Remélem igazad lesz - öleltem vissza, majd elkezdtünk teríteni. Hallottuk, hogy apa és Sebi nagyon jól elvannak, ami megmosolyogtatott és anyával csak egymásra kacsintottunk terítés közben. Mikor megvoltunk mindennel mi is csatlakoztunk a fiúkhoz, ahol még egy kicsit beszélgettünk, majd neki láttunk a vacsorának.

-Hmm Margaret nagyon finom volt a vacsora. Ezután biztosan futnom kell majd pár plusz kilométert, mert aztán majd nem férek be az autóba - dicsérte meg Anyát Sebastian. 

-Nagyon aranyos vagy. Köszönöm. Ilyen vendégeknek öröm főzni - utalt Anya itt arra, hogy szinte mindent elpusztítottunk ami az asztalon volt. 

-Kicsim milyen jó étvágyad volt - mondta apa is nekem, mire fülig pirultam.

-Hát igen, mostanában kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam - ismertem be, és közben Sebire néztem, és megfogtam a kezét.

-Igen, igen. A szerelem csodákra képes - helyeselt Anya is.

Még a vacsi után átmentünk a nappaliba és folytattuk a beszélgetést. Majd sajnos mennünk kellett, mert holnap Sebinek jelenése van a gyárban. 

Miután hazaértünk hozzám, gyorsan lefürödtünk, majd már feküdtünk is be az ágyba.

-Holnap bejössz velem a gyárba? - kérdezte Sebi felém fordulva.

-Van még egy kis elintézni valóm a cégnél, aztán bemegyek majd utánad. Ha gondolod elvihetlek - válaszoltam neki, majd egy apró csókot nyomtam a szájára, amit ő aztán elmélyített.

-rendben, de csak akkor ha neked belefér. - egyezett bele fülig érő mosollyal az arcán.

-Persze, hogy belefér. Csak papír munkám van, amit gyors megcsinálok, hogy apa tudja tovább intézni. Nekem azután csak amiatt kell bemennem, hogy a Forma 1-es társulás dolgait intézzem. De a legtöbbet interneten keresztül is el fogom tudni intézni - feleltem én is mosolyogva, hogy Sebi ne aggódjon.

-Ennek örülök. Akkor ez az jelenti - mondta és közben fölém gördült - hogy....

-Hogy el tudlak minden futamra kísérni, igen - fejeztem be a mondatát, majd forrón megcsókoltam és forró éjszakát töltöttünk együtt.

Mosolyogva és kipihenten ébredtem reggel az ébresztő előtt. Még magam is meglepődtem ezen, hisz én alapból nem vagyok ilyen korán kelő típus. De ha már most kivetett az ágy, így a konyhába mentem és a kávé felkészítése után neki láttam egy egyszerű tojás rántottának.

Pont ahogy tányérra pakoltam mindent, megjelent egy álmos kócos szőke buksi a konyhaajtóban. 

-Hmm micsoda mennyei illatok. - szippantott egyet a levegőbe.

-Korán ébredtem, így gondoltam csinálok reggelit magunknak - mondtam, majd helyet foglaltam az asztalnál. Sebi is követte a példám, majd neki látott a rántottának. Míg ő evett addig én kortyolgattam a kávém. 

-Te nem eszel? - kérdezte rosszallóan.

-Nem igen szoktam reggelizni - vallottam be pirulva.

-De ez így nem jó, vigyázz magadra - szúrt le. Ezért kénytelen voltam én is enni a tojásból a kávé mellé. Reggeli után gyorsan összekészültünk, aztán elrepítettem Sebit a gyárba én pedig utána mentem a céghez, ahol nem várt ember fogadott az irodámban.

-Te mit keresel itt? Egyáltalán kiengedte meg, hogy ide begyere? - támadtam neki egyből a látogatómnak, aki az exem volt.

-Én csak látni akartalak. Hiányzol - lépett hozzám közelebb, ami elől az írósztalom mögé hátráltam.

-Ugyan már Edward, ez most jutott eszedbe. Hagyjuk már. A kis ribancod kirakott és most jöttél hozzám, hogy majd én befogadlak. De erről ne is álmodj - mondtam neki lesajnálóan.

-Ugyan Lizi, ne legyél ilyen hideg. Tudom, hogy szeretsz még - próbálkozott tovább.

Erre a kijelentésre elkapott a nevetés. Mikor csillapodott a kacagásom, szánakozva ránéztem.

-Nézd Edward, a szerelmem és a szeretetem irántad megszűnt akkor, mikor rádnyitottam a saját lakásunkban, a saját ágyunkban a ribancoddal, akivel már több hónapon keresztül megcsaltál. Meg különben is azóta már tovább léptem rajtad. Boldog vagyok újra, úgy hogy hagyj engem békén kérlek. - mondtam neki.

-Ezt most csak úgy mondod, hogy van valakid. - vágott vissza.

-Nem csak úgy mondom. Alakulóban van valami egy rendes fiúval. Szeretném ha most távoznál, nincs több mondani valóm Neked - küldtem el.

-De én vissza akarlak kapni, hát nem érted - lépett hozzám közel, annyira, hogy az ablak és közé szorultam.

-Ha nem távozol magadtól, akkor kénytelen leszek kidobatni. Hagyj engem békén és felejts el örökre, úgy ahogy én teszem veled. - keményítettem meg magam.

-Most elmegyek, de nem nyugszom, ezt jobb ha észben tartod - mondta még majd elment.

Edward látogatása után kicsit zaklatottan csináltam meg a dolgom, majd mentem be apához, aki egyből látta rajtam, hogy valami nincs rendben.

-Mi történt? - kérdezte egyből.

-Itt volt Edward az irodámban és megfenyegetett, hogy nem fog békén hagyni addig, amíg vissza nem megyek hozzá, mert ő szeret még - meséltem el neki, közben a kanapéra roskadtam.

-Nyugi Kicsim, szólok azonnal a biztonságiaknak, hogy többet ne engedjék be az épületbe. A többit meg majd a távolság megoldja. Úgy is Seabstiannal leszel a futamokon - próbált nyugtatni Apa.

-Igazad van Apa. De akkor is félek, hogy zaklatni fog. De majd a távolság és Sebastian közelsége jót fog tenni nekem. - mosolyogtam már én is.

-Ez a beszéd és most nyomás a gyárba. Befejeztél mindent? - kíváncsiskodott még.

-Igen, ott hagytam az asztalomon. De kész van minden, tovább tudod adni. Ha bármi kérdés van, skype-on vagy telefonon és e-mailen keresztül elértek. Most már egyek, Sebi biztosan vár már - álltam fel és egy gyors ölelés után már mentem is le a parkolóba.

Gyorsan beültem a kocsiba és a RedBull gyárba hajtottam, ahol Sebit a büfében találtam meg Christiannal és Rocky-val.