5. fejezet
/ Elizabeth szemszöge/
Már végeztem a délelőtti munkámmal és készülni szerettem volna Sebivel közös ebédre, de csörgött a telefonom.
-Szia Anya! - szóltam bele.
-Szia Kislányom! Akkor ma jössz ebédelni vagy vacsorázni? - érdeklődtött. - Furcsa, hogy nem vagy itthon. Ez alatt kis idő alatt megszoktam, hogy itthon vagy velünk.
-Anya ma nem tudok otthon lenni veled, Seabstiannal ebédelek utána pedig vele leszek - mondtam neki a mai tervet.
-Rendben van kislányom. Akkor nem sokára elhozhatnád. Aztán meglesz az eljegyzés, utána az esküvő majd az unokák.- kezdett anya tervezgetni.
-Anya nem kell még kombinálni, jól elvagyunk, de ne akarj még semmit sem tervezni, szervezni. Az unoka témát pedig hagyd légyszíves, ott még egyáltalán nem tartunk - torkoltam le anyát egyből, majd megfordultam. Azt hittem, hogy elsüllyedek, hisz Sebastian végig hallotta azt amit anyával beszéltem. - Anya mennem kell. Majd beszélünk. Puszi - köszöntem gyorsan el és bontottam a vonalat.
-Sebastian, már itt is vagy? - kérdeztem döbbenten.
-Igen - mosolygott még mindig - Ezt neked hoztam - nyújtott át egy szép csokor rózsát, közben oda jött hozzám és egy lágy csókot kaptam tőle.
-Ne haragudj a telefonhívás miatt - hajtottam le a fejem szégyenemben.
-Semmi baj. Szerintem aranyos volt. Anyukádat össze lehetne engedni az enyémmel. Hidd el, emiatt nem kell szégyellned magad - mondta ő, közben felemelte a fejem az államnál fogva.
-Mindegy, Anya már csak ilyen - legyintettem. - Akkor egy ebéd? - érdeklődtem tőle újra jókedvűen.
-Igen, azért jöttem. - vágta rá Basi.
-Rendben. Van itt a közelben egy nagyon jó és nyugodt étterem. Aztán pedig mehetünk a parkba sétálni, utána pedig ha van kedved akkor nálam alhatnál - ajánlottam fel Sebastiannak a lehetőséget.
-Ez jól hangzik. Menjünk is, nehogy a legjobb asztalt elhappolják előlünk - fogta meg a kezem.
-Még előtte szólok az apámnak, hogy nehogy valamit a nyakamba akarjon sózni délután - feleltem neki, közben pedig kézen fogva kiléptünk az irodámból. Mindenki nagy szemekkel nézett minket, hisz ez most újdonság számba megy, mivel az előző kapcsolatom csúfos végét sajnos majdnem mindenki tudja.
-Apukám bent van? - érdeklődtem, az asszisztensétől.
-Igen, menj csak nyugodtan Kedveském - felelte a középkorú hölgy.
-Köszönöm - mosolyogtam rá, és Sebi kezét szorongatva mentem be Apámhoz.
-Szia Apa! Ma délután szeretnék szabad maradni, ugyanis Sebastiannak leszek. - mondtam neki, ahogy beléptem hozzá.
-Ohh, rendben Kicsim. Szia Sebastian. Örülök nektek, aztán csak óvatosan - kacsintott egyet, majd felvette az éppen csörgő telefont.
-Szia - köszöntem el tőle. - Komolyan mondom, hogy nem hiszem el. Mind a két szülőm rá van pörögve, hogy van végre valakim. - magyaráztam a liftben Sebinek.
-Lizim ez nem rossz. Szerintem nagyon aranyosak, és majd szeretném megismerni Anyukád is - mondta nekem.
-Rendben. Majd legközelebb, ígérem. Na gyere itt van az az olasz étterem, amit annyira szeretek. Stephanival mindig itt eszünk - fűztem még hozzá, majd beléptünk. A pincérek mosolyogva köszöntek nekünk majd egy ablak melletti asztalhoz vezettek minket.
-Jó lesz ez itt, nem akarlak titkolni a világ elől - helyezkedett el velem szemben.
-Akkor jó. De remélem nem bánod meg. - mosolyogtam rá.
-Nem fogom ne aggódj. Inkább nekem van félni valóm, hogy nehogy az a sok média hiéna nehogy elijesszen tőlem - mondta komolyan.
-Nem fogom hagyni, csak legyünk őszinték egymáshoz és akkor nem tudnak kavarni - nyugtattam meg, majd rendeltünk és jó kedvűen elfogyasztottuk az ebédet. Olyan jó volt vele lenni, kellemesen beszélgettünk és viccelődtünk. Úgy sétáltunk a parkban, mint két szerelmes. Meg-meg állva, majd ölelőzve, csókolózva.
-Gyere menjünk el hozzám - bújtam hozzá.
-Rendben. - egyezett bele, és elindultunk a kocsikhoz. Mivel Sebi is kocsival jött így külön mentünk, majd a lakásom mélygarázsában találkoztunk újra, és együtt mentünk fel.
Amikor felértünk ledobtam a lábamról a cipőt, Sebi is így tett, és leültünk a kanapéra. Sebastian egyből az ölébe húzott, amitől a szoknyám felcsúszott és így láttatni engedte a combom, ami Basinak sem kerülte el a figyelmét.
-Hmm szeretem, hogy szoknyát hordasz - morogta és közben lehelet finoman simított végig a lábamon, majd a fenekem állapodott meg. Jól eső borzongás futott végig rajtam.
-Hmmm - sóhajtottam jól esően. - Tényleg tetszem? - kérdeztem tőle, közben a szemébe néztem.
-Igen, tényleg. De ne kérdezz bolondságokat. Gyönyörű nő vagy Lizi és kívánatos - csókolt meg gyengéden, majd amikor nem toltam el, egyre vadabbak lettünk. Tudtam, hogy meg kellene állnom, de olyan rég ért már így hozzám egy férfi, hogy egyszerűen fürödtem az élvezetekben. Tovább csókoltam, és miközben a nyelvünk vad táncot járt a kezem a pólója alá tévedt, majd kibújtattam belőle és valahová elhajítottam.
-Lizi - szakította meg a csókot.
-Shh Sebi, nem kell megállnunk. Akarom én is, pont úgy ahogy te is - hallgattattam el hogy tovább folytattam a csókot. Ezzel meg is győztem a folytatással kapcsolatban. Kigombolta az ingem és elszakadt az ajkaimtól, hogy a nyakamat végig csókolva eljusson a melleimig, amit egy szép fehér csipke melltartó takart el előle. Felkapott az ölébe és felállt velem, majd a hálószoba felé indult el, ahogy beértünk letett finoman az ágyra és fölém helyezkedett, közben pedig kigombolta és kibújt a nadrágjából, így ő már csak egy alsónadrágban volt. Az én kényeztetésem ott folytatta ahol a nappaliban abba hagyta. Visszatért a melleimhez amiket a melltartón keresztül érintett meg finom ajkaival, majd kezével, aztán óvatosan lehúzta rólam a szoknyám. Ahogy meglátott egy szál fehérneműben kéjes sóhaj hagyta el a száját.
-De gyönyörű vagy - hajolt le és vadul csókolni kezdett. Mindenemet elöntötte a forróság és vágy, alig vártam, hogy lüktető ölemhez érjen. Mikor végig simított legérzékenyebb pontomon halk sikkantás szakadt ki belőlem. Neki sem kellett több, lekerült rólam a melltartó és a bugyi is, majd ő is megszabadult az alsónadrágtól, majd a lábaim közé helyezkedett.
-Tényleg akarod, mert még nehezen de meg tudok állni - lihegte a fülembe.
-Sebastian abba ne hagyd - súgtam neki, majd a vágytól nedves ölem hozzányomtam, mire egy nyögés szakadt fel belőle és végre egybe forrasztotta testünk. Jól eső nyögés hagyta el a torkunk, és egyszerre borzongtunk meg az érzéstől amit egymásból váltottunk ki. Soha ilyen elsöprő gyönyört még nem éreztem ezelőtt, de ezt tudtam kiolvasni Sebastian szemeiből is. Egyszerre értük el a gyönyör kapuját, majd pihegve feküdtünk egymáson. Mikor kicsit megnyugodott a légzésünk legördült mellém, és a mellkasára húzott.
-Köszönöm - mondtam neki halkan.
-Mit köszönsz Kicsim? - kérdezte. Olyan gyengéden mondta ki ezt a szót, hogy a szívem csordultig telt szerelemmel.
-Hogy rám találtál és hogy most itt vagy - feleltem a szemébe nézve, majd megcsókoltam, és utána visszabújtam a mellkasára. Az ölelő karok között hamar elnyomott az álom.
Már végeztem a délelőtti munkámmal és készülni szerettem volna Sebivel közös ebédre, de csörgött a telefonom.
-Szia Anya! - szóltam bele.
-Szia Kislányom! Akkor ma jössz ebédelni vagy vacsorázni? - érdeklődtött. - Furcsa, hogy nem vagy itthon. Ez alatt kis idő alatt megszoktam, hogy itthon vagy velünk.
-Anya ma nem tudok otthon lenni veled, Seabstiannal ebédelek utána pedig vele leszek - mondtam neki a mai tervet.
-Rendben van kislányom. Akkor nem sokára elhozhatnád. Aztán meglesz az eljegyzés, utána az esküvő majd az unokák.- kezdett anya tervezgetni.
-Anya nem kell még kombinálni, jól elvagyunk, de ne akarj még semmit sem tervezni, szervezni. Az unoka témát pedig hagyd légyszíves, ott még egyáltalán nem tartunk - torkoltam le anyát egyből, majd megfordultam. Azt hittem, hogy elsüllyedek, hisz Sebastian végig hallotta azt amit anyával beszéltem. - Anya mennem kell. Majd beszélünk. Puszi - köszöntem gyorsan el és bontottam a vonalat.
-Sebastian, már itt is vagy? - kérdeztem döbbenten.
-Igen - mosolygott még mindig - Ezt neked hoztam - nyújtott át egy szép csokor rózsát, közben oda jött hozzám és egy lágy csókot kaptam tőle.
-Ne haragudj a telefonhívás miatt - hajtottam le a fejem szégyenemben.
-Semmi baj. Szerintem aranyos volt. Anyukádat össze lehetne engedni az enyémmel. Hidd el, emiatt nem kell szégyellned magad - mondta ő, közben felemelte a fejem az államnál fogva.
-Mindegy, Anya már csak ilyen - legyintettem. - Akkor egy ebéd? - érdeklődtem tőle újra jókedvűen.
-Igen, azért jöttem. - vágta rá Basi.
-Rendben. Van itt a közelben egy nagyon jó és nyugodt étterem. Aztán pedig mehetünk a parkba sétálni, utána pedig ha van kedved akkor nálam alhatnál - ajánlottam fel Sebastiannak a lehetőséget.
-Ez jól hangzik. Menjünk is, nehogy a legjobb asztalt elhappolják előlünk - fogta meg a kezem.
-Még előtte szólok az apámnak, hogy nehogy valamit a nyakamba akarjon sózni délután - feleltem neki, közben pedig kézen fogva kiléptünk az irodámból. Mindenki nagy szemekkel nézett minket, hisz ez most újdonság számba megy, mivel az előző kapcsolatom csúfos végét sajnos majdnem mindenki tudja.
-Apukám bent van? - érdeklődtem, az asszisztensétől.
-Igen, menj csak nyugodtan Kedveském - felelte a középkorú hölgy.
-Köszönöm - mosolyogtam rá, és Sebi kezét szorongatva mentem be Apámhoz.
-Szia Apa! Ma délután szeretnék szabad maradni, ugyanis Sebastiannak leszek. - mondtam neki, ahogy beléptem hozzá.
-Ohh, rendben Kicsim. Szia Sebastian. Örülök nektek, aztán csak óvatosan - kacsintott egyet, majd felvette az éppen csörgő telefont.
-Szia - köszöntem el tőle. - Komolyan mondom, hogy nem hiszem el. Mind a két szülőm rá van pörögve, hogy van végre valakim. - magyaráztam a liftben Sebinek.
-Lizim ez nem rossz. Szerintem nagyon aranyosak, és majd szeretném megismerni Anyukád is - mondta nekem.
-Rendben. Majd legközelebb, ígérem. Na gyere itt van az az olasz étterem, amit annyira szeretek. Stephanival mindig itt eszünk - fűztem még hozzá, majd beléptünk. A pincérek mosolyogva köszöntek nekünk majd egy ablak melletti asztalhoz vezettek minket.
-Jó lesz ez itt, nem akarlak titkolni a világ elől - helyezkedett el velem szemben.
-Akkor jó. De remélem nem bánod meg. - mosolyogtam rá.
-Nem fogom ne aggódj. Inkább nekem van félni valóm, hogy nehogy az a sok média hiéna nehogy elijesszen tőlem - mondta komolyan.
-Nem fogom hagyni, csak legyünk őszinték egymáshoz és akkor nem tudnak kavarni - nyugtattam meg, majd rendeltünk és jó kedvűen elfogyasztottuk az ebédet. Olyan jó volt vele lenni, kellemesen beszélgettünk és viccelődtünk. Úgy sétáltunk a parkban, mint két szerelmes. Meg-meg állva, majd ölelőzve, csókolózva.
-Gyere menjünk el hozzám - bújtam hozzá.
-Rendben. - egyezett bele, és elindultunk a kocsikhoz. Mivel Sebi is kocsival jött így külön mentünk, majd a lakásom mélygarázsában találkoztunk újra, és együtt mentünk fel.
Amikor felértünk ledobtam a lábamról a cipőt, Sebi is így tett, és leültünk a kanapéra. Sebastian egyből az ölébe húzott, amitől a szoknyám felcsúszott és így láttatni engedte a combom, ami Basinak sem kerülte el a figyelmét.
-Hmm szeretem, hogy szoknyát hordasz - morogta és közben lehelet finoman simított végig a lábamon, majd a fenekem állapodott meg. Jól eső borzongás futott végig rajtam.
-Hmmm - sóhajtottam jól esően. - Tényleg tetszem? - kérdeztem tőle, közben a szemébe néztem.
-Igen, tényleg. De ne kérdezz bolondságokat. Gyönyörű nő vagy Lizi és kívánatos - csókolt meg gyengéden, majd amikor nem toltam el, egyre vadabbak lettünk. Tudtam, hogy meg kellene állnom, de olyan rég ért már így hozzám egy férfi, hogy egyszerűen fürödtem az élvezetekben. Tovább csókoltam, és miközben a nyelvünk vad táncot járt a kezem a pólója alá tévedt, majd kibújtattam belőle és valahová elhajítottam.
-Lizi - szakította meg a csókot.
-Shh Sebi, nem kell megállnunk. Akarom én is, pont úgy ahogy te is - hallgattattam el hogy tovább folytattam a csókot. Ezzel meg is győztem a folytatással kapcsolatban. Kigombolta az ingem és elszakadt az ajkaimtól, hogy a nyakamat végig csókolva eljusson a melleimig, amit egy szép fehér csipke melltartó takart el előle. Felkapott az ölébe és felállt velem, majd a hálószoba felé indult el, ahogy beértünk letett finoman az ágyra és fölém helyezkedett, közben pedig kigombolta és kibújt a nadrágjából, így ő már csak egy alsónadrágban volt. Az én kényeztetésem ott folytatta ahol a nappaliban abba hagyta. Visszatért a melleimhez amiket a melltartón keresztül érintett meg finom ajkaival, majd kezével, aztán óvatosan lehúzta rólam a szoknyám. Ahogy meglátott egy szál fehérneműben kéjes sóhaj hagyta el a száját.
-De gyönyörű vagy - hajolt le és vadul csókolni kezdett. Mindenemet elöntötte a forróság és vágy, alig vártam, hogy lüktető ölemhez érjen. Mikor végig simított legérzékenyebb pontomon halk sikkantás szakadt ki belőlem. Neki sem kellett több, lekerült rólam a melltartó és a bugyi is, majd ő is megszabadult az alsónadrágtól, majd a lábaim közé helyezkedett.
-Tényleg akarod, mert még nehezen de meg tudok állni - lihegte a fülembe.
-Sebastian abba ne hagyd - súgtam neki, majd a vágytól nedves ölem hozzányomtam, mire egy nyögés szakadt fel belőle és végre egybe forrasztotta testünk. Jól eső nyögés hagyta el a torkunk, és egyszerre borzongtunk meg az érzéstől amit egymásból váltottunk ki. Soha ilyen elsöprő gyönyört még nem éreztem ezelőtt, de ezt tudtam kiolvasni Sebastian szemeiből is. Egyszerre értük el a gyönyör kapuját, majd pihegve feküdtünk egymáson. Mikor kicsit megnyugodott a légzésünk legördült mellém, és a mellkasára húzott.
-Köszönöm - mondtam neki halkan.
-Mit köszönsz Kicsim? - kérdezte. Olyan gyengéden mondta ki ezt a szót, hogy a szívem csordultig telt szerelemmel.
-Hogy rám találtál és hogy most itt vagy - feleltem a szemébe nézve, majd megcsókoltam, és utána visszabújtam a mellkasára. Az ölelő karok között hamar elnyomott az álom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése