3. Fejezet

/Elizabeth szemszöge/

Otthon Anya meg sem várta míg beállok a garázsba, már jött is ki elém, hogy minél hamarabb ki tudjon faggatni a Sebastiannal töltött napommal kapcsolatban.

-Mesélj Kicsim, milyen ez a fiú - fogadott Anya mikor kiszálltam a kocsiból.
-Szia Anya - köszöntem kicsit nyomatékosítva, hogy a köszönése elmaradt a nagy kíváncsiskodás közepette. - Tökéletes. Szőke, kék szem, selymesen mély hang és kedves nagyon - áradoztam.
-Úgy látom tetszik neked ez a fiú. - mondta anya. - Sejtettem, hogy az eseted lesz. Valahogy éreztem Drágám - ölelt meg anya boldogan, aztán szépen egymást karolva mentünk be a házba.
-Anya azért nem kell még annyira előre rohanni. Sajnos neki két nappal ezelőtt lett vége a kapcsolatának és így nem akarom magam belelovalni semmibe. - állítottam le anyát, még mielőtt elkezd itt nekem már szervezkedni.
-Jó rendben. Vettem az adást. Nem rohanok, nyugi. Csak úgy örülnék ha már lenne valami normális fiú az életedben Kicsim. Unokázni szeretnék már - nyomott puszit az arcomra, majd a nappaliig meg sem álltunk.
-Anya... - méltatlankodtam. -Apa, szia. - köszöntem apának is aki, egy könyvet olvasott a kedvenc foteljában.
-Szia Lizi. Milyen volt a gyárban? - tért egyből a lényegre Apa.
-Apa, ide neked is el kell majd látogatnod. Fantasztikus kis múzeum van csinálva nekik, ahol minden ki van állítva a kezdetektől egészen a tavalyi autóig. - áradoztam. - Na meg persze mindenki nagyon kedves és rendes.
-Örülök, hogy jól érzed magad. Holnap lenne egy tárgyalás a gyárban, amire menned kellene. Délelőtt kilenckor lenne, aztán azt csinálsz amit szeretnél. A cégnél én rendezem a dolgokat, te maradj ott egész nap és nézelődj, érdeklődj.
-Rendben van Apa, ahogy gondolod. - mondtam neki.
-Gyertek drágáim, kész van a vacsora. - hívott minket Anya. 

Vacsora előtt írtam egy smst Sebastiannak.

"Szia Sebi! Ne haragudj, hogy csak most írok, de élmény beszámolót kellett itthon tartanom, és Anyukámnak is mesélnem kellett rólad. :) 
Remélem még nem alszol.
Lizi"

Vacsora után segítettem anyának elmosogatni, aztán pedig elvonultam a szobámba és izgatottam vettem kezembe a telefont, remélve, hogy van rajta üzenet.
Nagyot dobbant a szívem amikor megláttam, hogy Sebastian válaszolt.

"Szia Lizi!
Már kezdtem aggódni, de sejtettem, hogy mesélsz otthon. Anyukádnak rólam? Na erre kíváncsi vagyok. Hívj ha esetleg szeretnél beszélgetni!
Puszi: Sebi"

Mivel nagyon elment az idő a vacsi romjainak az eltakarításával, így nem akartam hívni Sebit, de elkezdtem egy választ pötyögni neki.

"Szia Sebi!
Igen rólad faggatott anyukám. De majd holnap ha lesz időd akkor elmesélem személyesen, ugyanis délelőtt megyek tárgyalásra hozzátok a gyárba! ;) Már nem hívlak késő van. Pihenj csak, én is azt teszem. Holnap találkozunk.
Jó éjszakát.
Lizi :* "

Nem kellett sokat várnom a válaszra:
"Lizi!
Pedig azt hittem, hogy hallani fogom még a hangod elalvás előtt :( Akkor holnap, már várom. ALudj jól te is és Neked is jó éjszakát!
Puszi: Sebi"

Repestem a pilóta válaszától, dúdolva mentem fürdeni és mosolyogva aludtam el.


/Sebastian szemszöge/
 Az egész napot itt töltöttük Lizivel a gyárban. Este mikor búcsúztunk, nem akartam, hogy menjen még haza. De engednem kellett őt, hisz a családja várta haza. A lelkére kötöttem, hogy írjon ha hazaér. Aggódtam érte.
Nem sokra rá miután elköszöntünk Lizivel, Tommi jött át hozzám.
-Mi a helyzet? - érdeklődött barátom.
-Hát ilyet nagyon rég éreztem már Tommi. Alig várom, hogy még jobban megismerjem őt és több időt töltsek vele. - kedztem el mesélni.
-Figyelj Seb, szerintem te szerelmes vagy - somolygott Tommi.
-Lehet, hogy igazad van. De hisz még csak egy napja ismerem. Lehetséges lenne ez? - kérdeztem legjobb barátomat.
-Szerintem igen. De ezt majd idő eldönti. Csak gondoltam érdeklődöm. Ja amúgy Rocky és Christian üzeni, hogy holnap delelőtt kilenckor lesz egy gyülés vagy tárgyalás amin Neked is ott kell lenned, mint a csapat első számú pilótája - adta át az üzenetet Tommi.
-Köszi. Remélem erre Lizit is hívták már. - reménykedtem, hisz akkor láthatom őt holnap.
Épp amikor Tommit kísértem ki az apró szobából csippant a telefonom. Lizi volt az, hogy tudassa minden rendben, csak otthon letámadták a szülei, főleg az anyukája. Erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy az anyukája velem kapcsolatban mivel traktálja őt. Írtam neki hívjon később nyugodtan, de sajnos csak egy smst kaptam. De ígéretet is kaptam hogy a tárgyalás után velem tölti a napot. Boldogsággal a lelkemben aludtam el és vártam a másnapot.

Reggel már az ébresztő előtt fent voltam. Kipihenten ébredtem, majd mosolyogva vettem fel a csapatlógójával ellátott inget és fekete farmer nadrágot. Így mentem le a bűféhez, hogy reggelizzek. Reggeli közben gondolkodtam, hogy miről is lesz szó a megbeszélésen, és hogy miért is lett összehívva ez az egész.
-Jó reggelt. -  jött oda hozzám Tommi.
-Jó reggelt Neked is - mosolyogtam rá. - Baj van? Nagyon morcosnak nézel ki - mondtam neki.
-Csak nem jól aludtam és most meg tudnék még. De egy ébresztő turmix és már jó is lesz minden - válaszolta, közben már szürcsölte is a turmixot.
-Ha te mondod, hogy ettől jobb lesz akkor rendben - csóváltam meg a fejem, somolyogva.
-Ha kipróbálnád egyszer végre akkor elhinnéd te is -  vágott vissza Tommi.
-Te is jössz erre a gyülésre? - érdeklődtem, hisz lassan indulnom kellett a tárgyalóba.
-Nem szerencsére, és mivel hivatalosan nem vagy még itt, így edzésre sem tudlak bírni. De holnaptól elég rendesen meg leszek hajtva, úgy készülj. - mondta nekem.
-Rendben, állok elébe. De most mennem kell. Szia - köszöntem el tőle, és már a tárgyaló felé is vettem az irányt. A recepció mellett kellett elmennem, amikor egy kellemes hang utánam szólt.
-Sebi, várj meg - hallottam magam mögött Lizi hangját.
-Lizi. De csinos vagy - dícsértem és végig mértem őt. Kosztüm szoknyát viselt ami kiemelte formás fenekét és hozzá egy csinos inget vett fel ami a melleit emelte ki. Nagyon jól nézett ki ebben a szerelésben, kicsit meg is lódult a fantáziám.
-Köszönöm szépen. Jó hogy találkoztunk, mert nem tudom merre is van a tárgyaló - vallotta be Liz pironkodva.
-Én is épp odatartok, gyere velem. Siessünk - fogtam meg a kezét. Imádom fogni a kezét, remélem az csak jót jelent, hogy nem húzza ki a kezét sosem mikor így közeledem felé. Gyors léptekkel haladtunk a tárgyaló felé, pár perc késésben voltunk sajnos.
A terem ajtó előtt megálltunk, majd Lizi bekopogott!

/Elizabeth szemszöge/

Kicsit késve indultam el otthonról, mivel nehezen sikerült kiválasztanom a szoknyát és az inget amiben menni akartam erre a tárgyalásra..
Sietve mentem be a gyár épületébe, szerencsére Sebivel összetalálkoztam, de még így is pár perces késésben voltunk. Remélem ez nem vet majd rossz fényt Sebire és rám majd a későbbiekben. A tárgyaló előtt vettem egy mély lélegzetet, majd határozottam bekopogtam.
-Szabad - hallottuk ki Christian hangját.
-Elnézést a késésért, de nem tudtam merre van és Sebastian segített nekem, de így feltartottam őt. - szabadkoztam egyből.
-Semmi baj Elizabeth, kettő percből még nincs semmi baj. Foglaljatok helyet. - mutatott Christian kettő üres székre egymás mellett az a nagy asztalnál.
-Köszönjük - bólintottam, majd még mindig a a kezem fogó Sebivel gyorsan leültünk egymás mellé.
-Akkor, mivel itt van mindenki, akinek kell, térjünk is a tárgyra. - csapta össze a kezeit Horner.
-A gyűlés oka, amiért szinte mindenkit idehívattam, az nem más mint az, hogy új fejlesztéseket mutassak be és jóváhagyást kérjek a támogatóktól - kezdte el Christian.
Egy óra hossza alatt, meg is volt a megbeszélés. Mindent jóvá hagytunk, hisz a cél az újabb világbajnoki cím megszerzése.
-Lizi - szólt utánam Basti.
-Tessék? - fordultam felé.
-Lenne kedved meginni velem valamit és ebédelni velem? - kérdezte.
-Ez egy randi lenne? - kíváncsiskodtam tőle.
-Lehet az is. Szeretném ha a mai napot velem töltenéd, mivel holnaptól elkezdek dolgozni én is - kért engem.
-Rendben. Akkor gyere, itt a kocsim és elviszlek vmi jó és csendes helyre - mosolyogtam rá.
-Előtte szeretnék átöltözni, hogy ne ebben a csapat cuccban kelljen menni - kérte ő tőlem.
-Rendben menjünk. - mondtam és már követtem is Sebit a szobája felé.
Ahogy bementünk a szobába egyből elkezdte kigombolni az ingét, én pedig azt sem tudtam, hogy hova is nézzek.
-Sebi - mondtam halkan.
-Mi a baj Lizi? - fordult felém Sebi félmeztelenül, így teljes egészében bámulhattam meg a kidolgozott felsőtestét.
-Hát ez.... Azt hiszem, kint megvárlak inkább - haraptam a számba.
-Miért? Mindjárt veszek egy pólót és mehetünk - mosolygott szenvtelenül Sebastian rám. Szóval direkt csinálta.
-Teeee... Ezt még vissza fogod kapni - fenyegettem meg én is mosolyogva.
-Alig várom - lépett hozzám közel és szinte a végét már számba súgta. Aztán hirtelen el is lépett és bement a szobába, hogy felvegyen valamit.
-Uhh - sóhajtottam, közben pedig egy terv körvonalazódott meg a fejemben. H ő így játszik akkor én is kiderítem milyen hatással is vagyok rá.
-Mehetünk - puszilt arcon Sebi.
-Rendben - lepődtem meg egy kicsit, de mosolyogtam ezen. Úgy voltam a dolgokkal, hogy csak sodródom, aztán lesz ami lesz.

Ahogy kiléptünk az épületből Sebi mögöttem sétált hisz nem tudtam, hogy merre parkoltam le. Így ezt kihasználva elkezdtem ringatni a fenekem. Tudtam, hogy ez a szoknya jól áll nekem, így ki is használtam. Amikor pedig a kocsihoz értünk, a táskám úgy tettem be a kocsiba, hogy kicsit lehajoltam és pucsítottam Sebinek. Hallottam, hogy vesz egy mély levegőt, majd elindul a kocsi másik oldala felé, és beszáll az anyós ülésre.
-Mit szólnál a lakásomhoz? - kérdeztem őt.
-Hmm... - gondolkodott el.
-Ne aggódj, jó kis lány vagyok - kacsintottam rá, mire egy nagyot nyelt.
-Rendben. Ott akár ebédelhetünk is és nem fog senki zavarni - lelkesedett be.
-Így van. Azért is gondoltam erre. Szerencsére kész lett a lakásom, így most már vissza is költözhetek. - közben elhelyezkedtem a vezető ülésben. A szoknyám egy kicsit feljebb csúszott ami Seabstian figyelmét sem kerülte el.
-Huhu - sóhajtott.
-Mondtam Neked, hogy visszakapod ezt még - mosolyogtam rá csibészesen.
-Nem jó veled játszani - ismerte be.
-Ugyan már - nevettem el magam, és elindultam.
Egész hamar odaértünk a lakásomra. Mikor benyitottam, megcsapott a friss festék és az új bútor illata.
-Hmm, itt is vagyunk. Gyere beljebb - tártam ki a bejárati ajtót.
-Nagyon szép. Miért kellett felújítanod? - kérdezte Seabstian.
-Tudod ezt a lakást akkor mikor megvettem közösen bútoroztuk és festettük ki a volt barátommal. Aztán át kellett alakítani egy pár dolgot, úgy ahogy végülis én szerettem volna, és vettem egy új francia ágyat is - feleltem mosolyogva és ledobtam a magassarkú cipőm.
-Kérsz inni valamit? - kérdeztem őt, miközben a konyhába mentem. Szerencsére a bejárónő akit arra a kis időre felfogadtam, hogy takarítsa a lakást be is vásárolt nekem.
-Igen, kérek. Mid van? - érdeklődött.
-Lássuk csak - kinyitottam a hűtőt és behajoltam, hogy jól lássam mi is van benne. - Van ásványvíz, gyümölcslé, és ennyi.
-Valami másra vágyom - rántott magához hátulról, majd megfordított és lecsapott az ajkaimra.

Vadul faltuk egymás száját. Feltett a konyhapultra, majd a szoknyám egészen feltűrte és én erre a lábaim a a dereka köré kulcsoltam. Elkezdte az ingem gombolni, ahogy feltárult előtte a melltartóval takart mellkasom elszakadt tőlem, a lüktető öle elárulta őt.
-Olyan gyönyörű vagy. De lehet ez még túl gyors - mondta nekem, majd lecsukta a szemét. Közben éreztem, hogy mennyire kíván engem.
-Sosem találkoztam még ennyire rendes sráccal. Kívánlak, de lehet igazad van - csókoltam még meg, majd elengedtem.
Pihegve ültem a pulton, és csukott szemmel próbáltam lehiggadni.
-Én sajnálom Lizi, hogy így rád vetettem magam - szabadkozott Sebastian. Lassan nyitottam  ki a szemem.
-Azt hiszem hogy nekem van miért bocsánatot kérnem, hisz én ingereltelek. Bár nem lett volna ellenemre most semmi -  sóhajtottam és leszálltam a pultról - De lehet igazad van. Te ne haragudj, végre nőnek éreztem magam újra. - vallottam pironkodva és elkezdtem igazítani a ruhám.
-Megyek veszek fel valami kényelmes ruhát, addig szolgáld ki magad - simítottam végig a borostás arcán.
Ahogy bementem a hálószobába, nagyot sóhajtottam.
-Hogy lehetek ilyen hülye - csaptam a fejemre, majd kibújtam a szoknyából és az ingből. A szekrény előtt álltam, mikor hallottam, hogy bejött utánam.
-Nem vagy hülye. Sőt rámenős sem. Csak egy nő és egy férfi vagyunk, akik kívánják egymást - lépett oda hozzám.
-Akkor engedj felöltözni Sebi - kértem őt, mert egyre közelebb jött hozzám.
-Nekem tetszel ilyen hiányos öltözetben nagyon is - jött egészen közel hozzám.
-Sebastian - szóltam neki. - Gyorsan felöltözöm, aztán megyek ki hozzád a nappaliba. Addig önts nekem egy kis naracslevet - kértem őt.
-Rendben. Kint leszek - nyomott egy apró csókot a számra és kiment a szobából.
Miközben öltöztem, csörgött a telefonom. A legjobb barátnőm hívott pont.
-Szia Steph - vettem fel.
-Helló belló! Mizujs? - kérdezte.
-Figyelj itt van nálam Sebastian. Totál hülyét csináltam magamból - mondtam neki.
-Na mivel? Meg várj ki az a Sebastian? - támadott le a kérdéseivel.
-Majd elmesélem ma este vagy holnap. De most mennem kell. Csáó - nyomtam ki a telefont.

-Itt is vagyok Sebi - mondtam neki. Ő eközben a családi képeket nézegette.
-Aranyos családod van - felelte ő. Már látszódott, hogy kitisztult a feje neki is, ahogy nekem is.
-Köszönöm, gyere, üljünk le a kanapéra - mosolyogtam rá. Láttam, hogy a dohányzó asztalra letette a naracslevem, és egyet magának is hozott be.
-Köszönöm - böktem az üdítő felé.
-Nagyon szívesen. - mosolygott rám, amitől meglódult a szívverésem.
-Liz - mondta nevem.
-Igen? - néztem rá kérdőn.
-Tudom, hogy hülyén fog hangzani amit most fogok neked mondani, de minden szavam komolyan fogom gondolni - kezdett bele, én csak némán bólintottam, hogy folytassa nyugodtan. - Szóval. Tudom, hogy még csak most szakítottam a volt barátnőmmel, de ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy szeretnék veled komolyabban is megismerkedni. Már nem érdekel a volt barátnőm, nincs benne a fejemben. A konyhában is csak azért nem folytattam, mert nem tudtam, hogy akarnád-e te is - vallott színt.
-Sebi, nekem két hónapja nem volt senki az életemben. De benned megbízom, nem tudom, hogy miért, de igenis bízom benned. Engem nem érdekel, hogy mi volt a volt barátnőddel, meg mi nem. Ha akarsz engem akkor itt vagyok. De egyenlőre csak sodródjunk és érezzük jól magunkat egymással. Aztán minden ki fog szépen alakulni - mondtam neki én is, majd közelebb csúsztam hozzá.
Erre ő vette a bátorságot és megcsókolt, de most finoman és szerelmesen. az ölébe ültem, majd ahogy elváltunk egymástól elkezdtünk beszélgetni. egész estig beszélgettünk, ebédre rendeltem kaját, de megígértem neki, hogy legközelebb majd én főzök majd. Este mikor elment felhívtam a barátnőm, hogy szaladjon át.