2. Fejezet
Elizabeth szemszöge
Elindultam Christianék felé, de mivel magassarkúban voltam hamar észre vett és hatalmas mosolyt villantott felém, de nem szólalt meg. Mert a többiek éppen benne voltak valamiben, mert nagyon beszéltek.
-Khm... Bocsánat, nem akarok megzavarni semmit, de a recepciós Hölgy azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek ide - szólaltam meg, ahogy odaértem az asztalhoz.
-Elizabeth. Milyen jó, hogy végre itt van nálunk. - üdvözölt Christian. - Hagy mutassam be az egyik pilótánkat Sebastian Vettelt. A mérnök úrral Rockyval találkozott már - mutatott be egy helyes szőke, kék szemű körülbelül olyan idős srácnak, mint én. Pont az eseteim a szőke pasik.
-Igen. Örülök, hogy újra látom Rocky. Nagyon örülök, hogy Önnel is találkozhatom Sebastian. Elizabeth Taylor vagyok - nyújtottam felé a kezem és a szemébe néztem. De nem gondoltam, hogy így el fog varázsolni a tengerkék szeme. Hirtelen még le is magáztam őt, pedig nem akartam, hisz egy idősek vagyunk.
-Nagyon örülök én is. Már sokat hallottam Christianéktól Önről. - magázott vissza Ő is. Selymes és kellemesen mély a hangja.
-Remélem csak jót. Ha lehet akkor kérlek tegeződjünk. Nem szeretek magázódni hosszabb távon - kértem őt és rámosolyogtam.
-Igen, csak jót. Bár azt gondoltam, hogy túloznak amikor azt mondták rólad, hogy gyönyörű vagy. De be kell vallanom, hogy sokkal szebb vagy, mint ahogy azt elmondták. - bókolt nekem, ettől egyből elvörösödtem. Gyorsan lehajtottam a fejem, hogy a hajam az arcomba hulljon.
-Köszönöm - köszöntem meg halkan a bókot. - Megyek és kérek magamnak egy gyümölcs levet - álltam hirtelen fel és indultam meg a pult felé.
-Szia egy gyümölcs levet szeretnék. - ültem fel a bárszékre.
-Szia. Rendben. Van eper, narancs, alma, illetve mangó - sorolta fel a kedves büfés lány.
-Akkor egy mangósat kérek szépen - választottam ki.
-Még nem láttalak itt. Esetleg valakinek a párja vagy? - érdeklődött miközben egy pohárba öntötte ki a gyümölcslevet, és még egy szép csavaros szívószálat is helyezett bele.
-Nem, nem. Én vagyok az új szponzor képviselője - válaszoltam neki mosolyogva.
-Igen? Nem gondoltam, hogy egy ennyire aranyos csaj lesz a képviselő. Becca vagyok - mutatkozott be nekem csajszi.
-Köszönöm. Apukám ötlete volt ez, hogy én utazzam és képviseljem a cégünk. Már öregnek tartja magát az utazgatáshoz, pedig nincs igaza. - meséltem neki.
-Parancsolj itt az üdítő. - tette elém a kért italt Becca.
-Köszönöm szépen. Remélem fogunk még találkozni. Szia - köszöntem el tőle és mentem is vissza az asztalunkhoz.
-Bocsánat már itt is vagyok - ültem le a helyemre.
-Szia Tommi Parmakoski vagyok, Sebastian edzője - nyújtotta a kezét egy újabb szőke srác. Helyes volt ő is, de Sebastian sokkal jobban néz ki. Vagyis nekem jobban bejön.
-Örvendek. Elizabeth Taylor vagyok, az új szponzori tag - fogadtam el a kezét.
Közben szóba került a bemutatkozások után, hogy tulajdonképpen nem sok ismeretem van ezzel a sportággal kapcsolatban. Rögtön elkezdtek magyarázni, de ez így egyszerre sok volt.
-Ha gondolod én szívesen körbevezetlek - ajánlkozott Sebastian.
-Az nagyon jó lenne Sebi. - kaptam egyből az alkalmon. - Már persze ha nem zavarlak meg semmilyen munkában. - szabadkoztam egyből és a mérnökre néztem.
-Elméletileg Sebastiannak most még nem kellene itt lennie, így van ideje körbevezetnie téged - válaszolta Rocky.
-Nagyszerű. Akkor menjünk is, mert ahogy néztem elég nagy ez a gyár. - mondtam és álltam is fel.
-Rendben menjünk. Már tudom is, hogy mit mutatok meg először - mosolygott rám Sebi és mutatta az irányt, hogy merre induljak el.
Egy csarnokba vezetett az utunk, ahol a legelső redbull versenyautó volt kiállítva, és utána pedig a kupák is sorban ki voltak helyezve. Régi képek voltak kirakva, amik elmesélték a csapat történetét.
-Ez nagyon jó. Legalább tudom, hogy honnan indult ez az egész nagyszerű csapat - ámuldoztam. - Milyen érzés volt az amikor megnyerted az első világbajnoki címed? - érdeklődtem kíváncsian.
-Uhh, hát nem erre a kérdésre számítottam először. Nézzük csak... Hát akkor voltam szerintem életemben a legboldogabb, mivel egy álmom vált akkor valóra. Mikor hazamentem a szüleimhez, mindent megköszöntem nekik, mivel nélkülük sehol nem lennék most - mesélte nekem csillogó szemmel.
-Elhiszem. Jó látni, hogy így gondolod és látod ezek után a sikerek után is a dolgokat. - mosolyogtam vissza rá.
-Akkor most én kérdezek. - csapott le az alkalomra Sebi.
-Rendben. Ne kímélj. Mire vagy kíváncsi? - érdeklődtem.
-Tudom ez sablonos. De van barátod vagy esetleg vőlegényed? - kérdezte puhatolózva.
-Semmi baj. Nem nincs egyik sem. Volt körülbelül egy két hónappal ezelőttig egy vőlegényem, de nem voltam elég jó neki és megcsalt. - avattam be részletekbe.
-Ohh, nem tudtam. Ne haragudj. - szabadkozott egyből.
-Semmi baj, tényleg. Már nem fáj, akkor is csak inkább átverve és csalódottan éreztem magam. Lehet már nem is volt az az igazi szerelem. - nyugtattam meg. - Veled mi a helyzet ezen a téren. Ha jók az értesüléseim, akkor van valakid.
-Igen volt, egészen két nappal ezelőttig. - vallotta be ő is. Így már értettem, hogy miért próbálkozik nálam. Ezek után nem is fogom visszautasítani ha közeledni fog felém.
-Mi történt? - kíváncsiskodtam.
-Pont egy versenyről mentem haza. Nem szóltam neki, mert meg akartam lepni, helyette én lepődtem meg elég durván. Azért mentem haza hamarabb, mert nem maradtam a szokásos bulira a többiekkel. Vágytam haza, de nem gondoltam, hogy egy másik pasival fogom az ágyunkban megtalálni. - mesélte el. Láttam, hogy még mindig megviseli az emlék.
-Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire szívtelen egy nő. - sajnálkoztam.
-Semmi baj. Akkor csak az átverés fájt. Azért mentem haza, hogy beszéljek vele, mert éreztem már egy ideje, hogy nem volt az igazi ez a kapcsolat, hogy változtassunk vagy hagyjuk abba - mondta el nekem ő is a részleteket.
-Értem. De lehet, hogy ez így jobb. Tudod Sebastian, minden okkal történik. Bocsi ha ez esetleg olyan hülyén hangzott. - szabadkoztam.
-Nem Lizi, igazad van. Gyere menjünk tovább - fogta meg a kezem. Miközben mesélt Sebastian, folyamatosan fogta a kezem és úgy vezetett engem mindenhová. Még a híres autóját is meg bukóját is megmutatta, aminek nagyon örültem, mert elkezdtem érteni ennek a sportnak a lényegét, és azt, hogy az emberek miért rajonganak ezért a sportért. Rajongó lettem én is hála egy nagyszerű embernek, aki a sport lényegével ismertetett meg.
Pont egy vicces családi történetet mesélt Sebi mikor megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj, de ezt fel kell vennem - néztem sajnálkozva beszélgető partneremre.
-Persze, menj csak. Vedd fel, nyugodtan - mosolygott vissza.
A hívó fél az Anyukám volt, de mivel ő nem szokott csak úgy keresni, kicsit el kezdtem aggódni.
-Szia Anya! Baj van? - szóltam bele aggódva.
-Szia Kicsim! Már mi baj lenne? Nincs baj. Csak gondoltam megkérdem, hogy mikor jössz már haza, mert egy jó ideje már elmentél - magyarázta, ekkor néztem ár az órára. Már rég délután volt és én pedig még délelőtt jöttem el otthonról.
-Uhh bocsánat. Fel sem tűnt, hogy így elrepült az idő Anya. Tudod Sebastian körbevezetett a gyárban, aztán most beszélgetünk. - vallottam neki színt.
-Mondtam én Neked, hogy helyes fiú. Mikor mutatod be itthon? - kíváncsiskodott Anya.
-Anya!! Ő nem a barátom, csak egy ismerős akivel beszélgetünk. Nem kell egyből kombinálni. Munkatársak vagyunk, nem lehet köztünk semmi - suttogtam a telefonba a mondandóm végét.
-Persze Kincsem. Szeretlek és várlak haza vacsira, Apád is itthon lesz már akkor. Családi vacsi lesz.Szia. - köszönt el. -Ne haragudj, de az Édesanyám keresett. Most náluk lakom, amíg a saját lakásom rendben nem lesz. Van egy-két dolog amit kicseréltetek ott. - magyaráztam Sebinek.
-Semmi baj. Ne menj még, gyere együnk valamit ebédre, igaz már kettő óra. De melletted fel sem tűnt, hogy így elrepült az idő. - invitált kedvesen Sebastian, amire nem tudtam nemet mondani, így visszamentünk a büfébe.
A kései ebéd közben tovább beszélgettünk és kezdtük megismerni egymást. Megtudtam, hogy neki van kettő nővére és egy öccse. Míg én elmeséltem, hogy nekem nincs testvérem, de szerettem volna. Elég sok mindenben egyformán gondolkodunk,ami elég vonzóvá teszi nekem őt. De még nem szabad ebbe bele élnem magam, mert még csak kettő napja szakított a barátnőjével.
-Hahó Lizi - hallom Sebi hangját.
-Hmmm... Tessék? Ne haragudj, teljesen elgondolkodtam - pironkodtam.
-Semmi baj. Csak kérdeztem, hogy vezesselek még, mert van még amit nem láttál vagy inkább mennél haza? - láttam a szemében ahogy feltette a kérdést , hogy az a verzió nem igazán tetszett neki, hogy haza megyek.
-Köszönöm az ebédet, de mára több információt a csapattal kapcsolatban nem tudnék befogadni. De veled szívesen beszélgetnék még tovább. - mondtam neki.
-Akkor jó. Ha gondolod, akkor van itt egy szobám és felmehetünk oda. Félre ne értsd, jó fiú vagyok - villantott egy csibészes mosolyt, ami nagyon tetszett.
-Rendben, mehetünk. De vacsira haza kell érnem - feleltem neki, és közben visszavittük a tálcánk. Aztán eddig még egy ismeretlen emeleten egy ismeretlen folyosókon mentünk mire egy egyszerű de minden igényt kielégítő szobát mutatott Sebastian.
-Nem is gondoltam, hogy itt ilyen szobák vannak kialakítva. - álmélkodtam.
-A legtöbb alkalmazottnak van ilyen, mert van, hogy elég sokáig tart egy fejlesztés megcsinálása stb. - magyarázta Sebi.
-Értem. - bólogattam. Közben helyet foglaltam a kanapén, majd ledobtam a cipőt és magam alá húztam a lábam, hogy kényelmesen tudjak ülni. - Remélem nem baj, hogy így kényelembe helyeztem magam.
-Nem, dehogy is. Örülök ennek. Van valami amit még szeretnél még tudni? - kérdezte kíváncsian.
-Huhh, hát lássuk csak. - gondolkodtam el.
Egész estig beszélgettünk, annyira gyorsan telik vele az idő.
-Ne haragudj, de mennem kell. - néztem az órámra szomorúan.
-Ohh - szomorodott el ő is.
-Itt a céges számom és ráírom a mobilt is. Ezeken bármikor elérsz - adtam a kezébe egy névjegykártyát amire gyorsan rá is írtam a mobilom számát.
-Köszönöm. Élni fogok a lehetőséggel. Írj ha hazaértél - kérte, majd egy gyengéd puszival elköszöntünk.
Egész könnyen kitaláltam ebből a nagy labirintusból. Majd egy bárgyú mosoly kíséretében sétáltam a kocsimhoz, és mentem haza.
Otthon Anya meg sem várta míg beállok a garázsba, már jött is ki elém, hogy minél hamarabb ki tudjon faggatni a Sebastiannal töltött napommal kapcsolatban.
Elindultam Christianék felé, de mivel magassarkúban voltam hamar észre vett és hatalmas mosolyt villantott felém, de nem szólalt meg. Mert a többiek éppen benne voltak valamiben, mert nagyon beszéltek.
-Khm... Bocsánat, nem akarok megzavarni semmit, de a recepciós Hölgy azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek ide - szólaltam meg, ahogy odaértem az asztalhoz.
-Elizabeth. Milyen jó, hogy végre itt van nálunk. - üdvözölt Christian. - Hagy mutassam be az egyik pilótánkat Sebastian Vettelt. A mérnök úrral Rockyval találkozott már - mutatott be egy helyes szőke, kék szemű körülbelül olyan idős srácnak, mint én. Pont az eseteim a szőke pasik.
-Igen. Örülök, hogy újra látom Rocky. Nagyon örülök, hogy Önnel is találkozhatom Sebastian. Elizabeth Taylor vagyok - nyújtottam felé a kezem és a szemébe néztem. De nem gondoltam, hogy így el fog varázsolni a tengerkék szeme. Hirtelen még le is magáztam őt, pedig nem akartam, hisz egy idősek vagyunk.
-Nagyon örülök én is. Már sokat hallottam Christianéktól Önről. - magázott vissza Ő is. Selymes és kellemesen mély a hangja.
-Remélem csak jót. Ha lehet akkor kérlek tegeződjünk. Nem szeretek magázódni hosszabb távon - kértem őt és rámosolyogtam.
-Igen, csak jót. Bár azt gondoltam, hogy túloznak amikor azt mondták rólad, hogy gyönyörű vagy. De be kell vallanom, hogy sokkal szebb vagy, mint ahogy azt elmondták. - bókolt nekem, ettől egyből elvörösödtem. Gyorsan lehajtottam a fejem, hogy a hajam az arcomba hulljon.
-Köszönöm - köszöntem meg halkan a bókot. - Megyek és kérek magamnak egy gyümölcs levet - álltam hirtelen fel és indultam meg a pult felé.
-Szia egy gyümölcs levet szeretnék. - ültem fel a bárszékre.
-Szia. Rendben. Van eper, narancs, alma, illetve mangó - sorolta fel a kedves büfés lány.
-Akkor egy mangósat kérek szépen - választottam ki.
-Még nem láttalak itt. Esetleg valakinek a párja vagy? - érdeklődött miközben egy pohárba öntötte ki a gyümölcslevet, és még egy szép csavaros szívószálat is helyezett bele.
-Nem, nem. Én vagyok az új szponzor képviselője - válaszoltam neki mosolyogva.
-Igen? Nem gondoltam, hogy egy ennyire aranyos csaj lesz a képviselő. Becca vagyok - mutatkozott be nekem csajszi.
-Köszönöm. Apukám ötlete volt ez, hogy én utazzam és képviseljem a cégünk. Már öregnek tartja magát az utazgatáshoz, pedig nincs igaza. - meséltem neki.
-Parancsolj itt az üdítő. - tette elém a kért italt Becca.
-Köszönöm szépen. Remélem fogunk még találkozni. Szia - köszöntem el tőle és mentem is vissza az asztalunkhoz.
-Bocsánat már itt is vagyok - ültem le a helyemre.
-Szia Tommi Parmakoski vagyok, Sebastian edzője - nyújtotta a kezét egy újabb szőke srác. Helyes volt ő is, de Sebastian sokkal jobban néz ki. Vagyis nekem jobban bejön.
-Örvendek. Elizabeth Taylor vagyok, az új szponzori tag - fogadtam el a kezét.
Közben szóba került a bemutatkozások után, hogy tulajdonképpen nem sok ismeretem van ezzel a sportággal kapcsolatban. Rögtön elkezdtek magyarázni, de ez így egyszerre sok volt.
-Ha gondolod én szívesen körbevezetlek - ajánlkozott Sebastian.
-Az nagyon jó lenne Sebi. - kaptam egyből az alkalmon. - Már persze ha nem zavarlak meg semmilyen munkában. - szabadkoztam egyből és a mérnökre néztem.
-Elméletileg Sebastiannak most még nem kellene itt lennie, így van ideje körbevezetnie téged - válaszolta Rocky.
-Nagyszerű. Akkor menjünk is, mert ahogy néztem elég nagy ez a gyár. - mondtam és álltam is fel.
-Rendben menjünk. Már tudom is, hogy mit mutatok meg először - mosolygott rám Sebi és mutatta az irányt, hogy merre induljak el.
Egy csarnokba vezetett az utunk, ahol a legelső redbull versenyautó volt kiállítva, és utána pedig a kupák is sorban ki voltak helyezve. Régi képek voltak kirakva, amik elmesélték a csapat történetét.
-Ez nagyon jó. Legalább tudom, hogy honnan indult ez az egész nagyszerű csapat - ámuldoztam. - Milyen érzés volt az amikor megnyerted az első világbajnoki címed? - érdeklődtem kíváncsian.
-Uhh, hát nem erre a kérdésre számítottam először. Nézzük csak... Hát akkor voltam szerintem életemben a legboldogabb, mivel egy álmom vált akkor valóra. Mikor hazamentem a szüleimhez, mindent megköszöntem nekik, mivel nélkülük sehol nem lennék most - mesélte nekem csillogó szemmel.
-Elhiszem. Jó látni, hogy így gondolod és látod ezek után a sikerek után is a dolgokat. - mosolyogtam vissza rá.
-Akkor most én kérdezek. - csapott le az alkalomra Sebi.
-Rendben. Ne kímélj. Mire vagy kíváncsi? - érdeklődtem.
-Tudom ez sablonos. De van barátod vagy esetleg vőlegényed? - kérdezte puhatolózva.
-Semmi baj. Nem nincs egyik sem. Volt körülbelül egy két hónappal ezelőttig egy vőlegényem, de nem voltam elég jó neki és megcsalt. - avattam be részletekbe.
-Ohh, nem tudtam. Ne haragudj. - szabadkozott egyből.
-Semmi baj, tényleg. Már nem fáj, akkor is csak inkább átverve és csalódottan éreztem magam. Lehet már nem is volt az az igazi szerelem. - nyugtattam meg. - Veled mi a helyzet ezen a téren. Ha jók az értesüléseim, akkor van valakid.
-Igen volt, egészen két nappal ezelőttig. - vallotta be ő is. Így már értettem, hogy miért próbálkozik nálam. Ezek után nem is fogom visszautasítani ha közeledni fog felém.
-Mi történt? - kíváncsiskodtam.
-Pont egy versenyről mentem haza. Nem szóltam neki, mert meg akartam lepni, helyette én lepődtem meg elég durván. Azért mentem haza hamarabb, mert nem maradtam a szokásos bulira a többiekkel. Vágytam haza, de nem gondoltam, hogy egy másik pasival fogom az ágyunkban megtalálni. - mesélte el. Láttam, hogy még mindig megviseli az emlék.
-Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire szívtelen egy nő. - sajnálkoztam.
-Semmi baj. Akkor csak az átverés fájt. Azért mentem haza, hogy beszéljek vele, mert éreztem már egy ideje, hogy nem volt az igazi ez a kapcsolat, hogy változtassunk vagy hagyjuk abba - mondta el nekem ő is a részleteket.
-Értem. De lehet, hogy ez így jobb. Tudod Sebastian, minden okkal történik. Bocsi ha ez esetleg olyan hülyén hangzott. - szabadkoztam.
-Nem Lizi, igazad van. Gyere menjünk tovább - fogta meg a kezem. Miközben mesélt Sebastian, folyamatosan fogta a kezem és úgy vezetett engem mindenhová. Még a híres autóját is meg bukóját is megmutatta, aminek nagyon örültem, mert elkezdtem érteni ennek a sportnak a lényegét, és azt, hogy az emberek miért rajonganak ezért a sportért. Rajongó lettem én is hála egy nagyszerű embernek, aki a sport lényegével ismertetett meg.
Pont egy vicces családi történetet mesélt Sebi mikor megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj, de ezt fel kell vennem - néztem sajnálkozva beszélgető partneremre.
-Persze, menj csak. Vedd fel, nyugodtan - mosolygott vissza.
A hívó fél az Anyukám volt, de mivel ő nem szokott csak úgy keresni, kicsit el kezdtem aggódni.
-Szia Anya! Baj van? - szóltam bele aggódva.
-Szia Kicsim! Már mi baj lenne? Nincs baj. Csak gondoltam megkérdem, hogy mikor jössz már haza, mert egy jó ideje már elmentél - magyarázta, ekkor néztem ár az órára. Már rég délután volt és én pedig még délelőtt jöttem el otthonról.
-Uhh bocsánat. Fel sem tűnt, hogy így elrepült az idő Anya. Tudod Sebastian körbevezetett a gyárban, aztán most beszélgetünk. - vallottam neki színt.
-Mondtam én Neked, hogy helyes fiú. Mikor mutatod be itthon? - kíváncsiskodott Anya.
-Anya!! Ő nem a barátom, csak egy ismerős akivel beszélgetünk. Nem kell egyből kombinálni. Munkatársak vagyunk, nem lehet köztünk semmi - suttogtam a telefonba a mondandóm végét.
-Persze Kincsem. Szeretlek és várlak haza vacsira, Apád is itthon lesz már akkor. Családi vacsi lesz.Szia. - köszönt el. -Ne haragudj, de az Édesanyám keresett. Most náluk lakom, amíg a saját lakásom rendben nem lesz. Van egy-két dolog amit kicseréltetek ott. - magyaráztam Sebinek.
-Semmi baj. Ne menj még, gyere együnk valamit ebédre, igaz már kettő óra. De melletted fel sem tűnt, hogy így elrepült az idő. - invitált kedvesen Sebastian, amire nem tudtam nemet mondani, így visszamentünk a büfébe.
A kései ebéd közben tovább beszélgettünk és kezdtük megismerni egymást. Megtudtam, hogy neki van kettő nővére és egy öccse. Míg én elmeséltem, hogy nekem nincs testvérem, de szerettem volna. Elég sok mindenben egyformán gondolkodunk,ami elég vonzóvá teszi nekem őt. De még nem szabad ebbe bele élnem magam, mert még csak kettő napja szakított a barátnőjével.
-Hahó Lizi - hallom Sebi hangját.
-Hmmm... Tessék? Ne haragudj, teljesen elgondolkodtam - pironkodtam.
-Semmi baj. Csak kérdeztem, hogy vezesselek még, mert van még amit nem láttál vagy inkább mennél haza? - láttam a szemében ahogy feltette a kérdést , hogy az a verzió nem igazán tetszett neki, hogy haza megyek.
-Köszönöm az ebédet, de mára több információt a csapattal kapcsolatban nem tudnék befogadni. De veled szívesen beszélgetnék még tovább. - mondtam neki.
-Akkor jó. Ha gondolod, akkor van itt egy szobám és felmehetünk oda. Félre ne értsd, jó fiú vagyok - villantott egy csibészes mosolyt, ami nagyon tetszett.
-Rendben, mehetünk. De vacsira haza kell érnem - feleltem neki, és közben visszavittük a tálcánk. Aztán eddig még egy ismeretlen emeleten egy ismeretlen folyosókon mentünk mire egy egyszerű de minden igényt kielégítő szobát mutatott Sebastian.
-Nem is gondoltam, hogy itt ilyen szobák vannak kialakítva. - álmélkodtam.
-A legtöbb alkalmazottnak van ilyen, mert van, hogy elég sokáig tart egy fejlesztés megcsinálása stb. - magyarázta Sebi.
-Értem. - bólogattam. Közben helyet foglaltam a kanapén, majd ledobtam a cipőt és magam alá húztam a lábam, hogy kényelmesen tudjak ülni. - Remélem nem baj, hogy így kényelembe helyeztem magam.
-Nem, dehogy is. Örülök ennek. Van valami amit még szeretnél még tudni? - kérdezte kíváncsian.
-Huhh, hát lássuk csak. - gondolkodtam el.
Egész estig beszélgettünk, annyira gyorsan telik vele az idő.
-Ne haragudj, de mennem kell. - néztem az órámra szomorúan.
-Ohh - szomorodott el ő is.
-Itt a céges számom és ráírom a mobilt is. Ezeken bármikor elérsz - adtam a kezébe egy névjegykártyát amire gyorsan rá is írtam a mobilom számát.
-Köszönöm. Élni fogok a lehetőséggel. Írj ha hazaértél - kérte, majd egy gyengéd puszival elköszöntünk.
Egész könnyen kitaláltam ebből a nagy labirintusból. Majd egy bárgyú mosoly kíséretében sétáltam a kocsimhoz, és mentem haza.
Otthon Anya meg sem várta míg beállok a garázsba, már jött is ki elém, hogy minél hamarabb ki tudjon faggatni a Sebastiannal töltött napommal kapcsolatban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése