6. fejezet
/Sebastian szemszöge/
Reggel mikor felébredtem, Lizi az oldalán feküdt nekem háttal, de mégis hozzám volt simulva. Ez a helyzet megmosolyogtatott. Kicsit megmozdultam, hogy jobban tudjam nézni ahogy édesen alszik, mire a hátára fordult. Ettől a mozdulattól a takaró lejjebb csúszott róla, éppen a melle fölött állt meg, de még így is átsejlett alóla azok a kívánatos halmok.
Élvezettel néztem, és rájöttem, hogy ilyen rövid idő alatt szerelmes lettem, de piszkosul bele estem ebbe a gyönyörű nőbe.
-Nem tudok így aludni, ha nézel közben - hallottam meg a szerelmem még rekedtes édes hangját.
-Olyan szép vagy, nem bírtam ki, hogy ne nézzelek - nyomtam puszit az arcára.
-Ne bolondozz. Sebi - nézett rám kérdőn.
-Tessék Kicsim, mi a baj? - érdeklődtem.
-Csak az, hogy remélem nem rontottam el semmit tegnap este. Ugyanis elragadtak az érzelmek. Senkivel nem volt még ilyen jó, mint Veled - vallott pironkodva.
-Jajj ugyan, Kicsim. Nem kell aggódnod, ugyanúgy akartam ezt tegnap este mint te. Hidd el, nem gondolok rólad semmi rosszat. Hisz a kémia már abban a pillanatban beindult köztünk mikor megláttuk egymást. De viszont szeretném ha a párom lennél - feleltem én várakozva néztem Elizabethre.
-Úristem, ezer örömmel. De akkor ma elviszlek Anyáékhoz - csókolt meg forrón. -De csak miután megkaptam azt a mi jár Nekem - mondta, majd elkezdte vadul falni az ajkam.
Nem ellenkeztem, egy kis reggeli ágytorna ellen. Ugyanúgy kedvemre való volt ez, mint neki. Végre megint boldognak éreztem magam, a sok év boldogtalanság után.
Pihegve bújtunk össze, közben lágyan cirógattam őt.
-Gyere tusoljunk le. - kelt ki Lizi mellőlem, és húzott magával.
-Hmmm, rendben - mosolyodtam el.
A zuhany után, gyors reggeliztünk, majd Lizi kezébe vette a telefont.
-Sebi Neked van ma valami programod? - kérdezte Lizi.
-Nem nincs, miért? - kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod. - felelte, és kacsintott egyet, majd a füléhez emelte a telefont.
/Elizabeth szemszöge/
Reggel mikor pőrén ébredtem Sebi mellett, kicsit szégyelltem magam, de aztán elég hamar meggyőzött, hogy nincs miért. Mivel a reggeli akció után nem volt kedvem bemenni dolgozni, ezért reméltem, hogy Sebi is ráér ma. Mivel így volt, azonnal a kezembe vettem a telefonom és hívtam is Apukám.
-Szia Kincsem. Baj van? - vált aggódóvá az arca.
-Szia Apa. Nincsen semmi, de szeretnék tőled egy szabad napot kérni. Szeretném Sebastiannal tölteni ezt a napot, aztán majd este szeretném haza vinni és bemutatni Nektek - feleltem neki.
-Ez nagyszerű. Annyi szabad napot kapsz amennyit csak akarsz. A legtöbb dolgot megtudod csinálni otthonról is a gépedről, vagy a táblagépedről. Szóval nem kell aggódnod. Azért az e-mailjeid nézzed, mert ezután ott küldöm azokat amiket majd meg kell csinálnod. Meg persze a gyárba be kell járnod, illetve a futamokra is - felelte Apa vidáman.
-Rendben van Apa. Te vagy a legjobb. De le is teszem, mivel még Anyának nem is mondtam hogy haza viszem Sebit. Puszi, szia - mondtam, majd már le is tettem a telefont.
-Na mit szólt apukád, hogy ma nem mész be dolgozni? - érdeklődött kíváncsian Sebi és meg is volt szeppenve.
-Szerintem már bontott is egy pezsgőt, hogy ünnepeljen. Hisz végre megint boldognak lát. Úgy hogy dolgozhatok itthonról illetve a lelkemre kötötte, hogy menjek minden verseny helyszínre illetve rendszeresen látogassam a gyárat - válaszoltam neki, mire egy hatalmas harminckét fogas vigyort kaptam, majd odajött hozzám felkapott és megpörgetett.
-Ez nagyon jó. Akkor azt jelenti, hogy nem kell külön lennünk szinte soha. Vagyis ha csak ez téged nem zavar. Hisz én a munkád is vagyok! - tett le és lelkesen magyarázott.
-Igen. Szerintem is nagyon jó. Így legalább csak azt kell eldönteni mikor kinél leszünk majd. De ez majd a jövő zenéje - csókoltam meg. - Főzök valami finom ebédet, amiért az edződ sem lesz mérges majd, utána pedig esetleg elmehetnénk futni és edzeni egyet - lelkesedtem be én is, majd a konyha felé vettem az irányt. Szerencsére a múltkor volt nagy bevásárlás, így volt itthon minden. Egyszerű csirke mellett sütöttem natúr szeletként, majd egy kis salátát dobtam hozzá össze finom ezersziget öntettel. Sebi addig nézelődött a lakásomban, majd kijött hozzám a konyhába és nézte ahogy főzöm.
-Na kész is van - tettem le az asztalra a kész ebédet, majd gyorsan megterítettünk Sebivel aztán neki láttunk az étel elfogyasztásához.
-Ez nagyon finom és laktató volt. - dícsért Sebi.
-Köszönöm. Akkor egy kis szieszta aztán mehetünk is edzeni - mosolyogtam rá, és behúztam a hálóba őt.
/Sebastian szemszöge/
Míg Lizi főzött én addig körül néztem a lakásában, ahol felfedeztem néhány régebbi fényképet róla és családjáról illetve volt néhány kép amin a barátnőjével volt rajta. Volt egy ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. Lizi és egy másik lány illetve egy fiú gokartos ruhába vannak beöltözve és nagyon nevetnek valamin. Egyből felismert azt a gokart helyet ahol ez a kép készült, így telefonáltam is oda, hogy az egész pályát le szeretném foglalni ma délutánra. Edzés helyett ez is megteszi, maximum kapok egy kis fejmosást holnap Tommitól.
Ahogy letettem a telefont kimentem a konyhába, hogy megnézzem hogyan áll az én Kedvesem. Már a vége felé járt, de olyan aranyos volt, ahogy koncentrált, hogy minden tökéletes legyen. Pedig az íz a lényeg nem a kinézet. Segítettem neki megteríteni, majd neki láttunk ebédelni.
-Ez nagyon finom és laktató volt - dicsértem meg őt.
-Köszönöm. Akkor egy kis szieszta, aztán mehetünk is edzeni - mosolygott rám és bementünk ledőlni a hálóba.
-Mit szólnál ha azt mondanám, hogy van egy meglepim délutánra? - kérdeztem miközben a hátát cirógattam.
-Milyen meglepetés? - emelte fel a fejét és nézett rám kíváncsian.
-Láttam egy képet rólad és barátaidról mikor gokartos overallban voltatok. Így arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet gokartozni - mondtam neki.
-Benne vagyok. Bár az már vagy egy öt éves kép, már lehet nem is megy a vezetés - sütötte le a szemeit zavarában.
-Ugyan Kicsim, ne aggódj, azt nem lehet elfelejteni. Hidd el amint beülsz minden amit addig tapasztaltál eszedbe fog jutni - bíztattam és reméltem, hogy nem mond végül nemet, mivel nagyon elbizonytalanodott a kezdeti öröm után.
-Jó rendben. Mehetünk, de ne nagyon alázz le - ugrott is fel az ágyról, majd a szekrény elé ment, hogy valami kényelmeset vegyen fel.
-Majd a gyárba is beugrunk egy-két dolog miatt mielőtt a pályára megyünk majd - mondtam neki és megvártam míg elkészül.
Ahogy készen lettünk, már ültünk is be a kocsiba és indultunk. A gyárban gyorsan egy sport táskába beleraktam kettő overallt, kettő bukót is, majd már mentem is vissza Lizihez aki megvárt a kocsiban, és már mentünk is tovább. Nagyon izgatott voltam, hogy meglássam, hogy hogyan is vezet Lizi egy gokartot. Ugyanis más az amikor egy autót vezetsz a mindennapokban.
Reggel mikor felébredtem, Lizi az oldalán feküdt nekem háttal, de mégis hozzám volt simulva. Ez a helyzet megmosolyogtatott. Kicsit megmozdultam, hogy jobban tudjam nézni ahogy édesen alszik, mire a hátára fordult. Ettől a mozdulattól a takaró lejjebb csúszott róla, éppen a melle fölött állt meg, de még így is átsejlett alóla azok a kívánatos halmok.
Élvezettel néztem, és rájöttem, hogy ilyen rövid idő alatt szerelmes lettem, de piszkosul bele estem ebbe a gyönyörű nőbe.
-Nem tudok így aludni, ha nézel közben - hallottam meg a szerelmem még rekedtes édes hangját.
-Olyan szép vagy, nem bírtam ki, hogy ne nézzelek - nyomtam puszit az arcára.
-Ne bolondozz. Sebi - nézett rám kérdőn.
-Tessék Kicsim, mi a baj? - érdeklődtem.
-Csak az, hogy remélem nem rontottam el semmit tegnap este. Ugyanis elragadtak az érzelmek. Senkivel nem volt még ilyen jó, mint Veled - vallott pironkodva.
-Jajj ugyan, Kicsim. Nem kell aggódnod, ugyanúgy akartam ezt tegnap este mint te. Hidd el, nem gondolok rólad semmi rosszat. Hisz a kémia már abban a pillanatban beindult köztünk mikor megláttuk egymást. De viszont szeretném ha a párom lennél - feleltem én várakozva néztem Elizabethre.
-Úristem, ezer örömmel. De akkor ma elviszlek Anyáékhoz - csókolt meg forrón. -De csak miután megkaptam azt a mi jár Nekem - mondta, majd elkezdte vadul falni az ajkam.
Nem ellenkeztem, egy kis reggeli ágytorna ellen. Ugyanúgy kedvemre való volt ez, mint neki. Végre megint boldognak éreztem magam, a sok év boldogtalanság után.
Pihegve bújtunk össze, közben lágyan cirógattam őt.
-Gyere tusoljunk le. - kelt ki Lizi mellőlem, és húzott magával.
-Hmmm, rendben - mosolyodtam el.
A zuhany után, gyors reggeliztünk, majd Lizi kezébe vette a telefont.
-Sebi Neked van ma valami programod? - kérdezte Lizi.
-Nem nincs, miért? - kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod. - felelte, és kacsintott egyet, majd a füléhez emelte a telefont.
/Elizabeth szemszöge/
Reggel mikor pőrén ébredtem Sebi mellett, kicsit szégyelltem magam, de aztán elég hamar meggyőzött, hogy nincs miért. Mivel a reggeli akció után nem volt kedvem bemenni dolgozni, ezért reméltem, hogy Sebi is ráér ma. Mivel így volt, azonnal a kezembe vettem a telefonom és hívtam is Apukám.
-Szia Kincsem. Baj van? - vált aggódóvá az arca.
-Szia Apa. Nincsen semmi, de szeretnék tőled egy szabad napot kérni. Szeretném Sebastiannal tölteni ezt a napot, aztán majd este szeretném haza vinni és bemutatni Nektek - feleltem neki.
-Ez nagyszerű. Annyi szabad napot kapsz amennyit csak akarsz. A legtöbb dolgot megtudod csinálni otthonról is a gépedről, vagy a táblagépedről. Szóval nem kell aggódnod. Azért az e-mailjeid nézzed, mert ezután ott küldöm azokat amiket majd meg kell csinálnod. Meg persze a gyárba be kell járnod, illetve a futamokra is - felelte Apa vidáman.
-Rendben van Apa. Te vagy a legjobb. De le is teszem, mivel még Anyának nem is mondtam hogy haza viszem Sebit. Puszi, szia - mondtam, majd már le is tettem a telefont.
-Na mit szólt apukád, hogy ma nem mész be dolgozni? - érdeklődött kíváncsian Sebi és meg is volt szeppenve.
-Szerintem már bontott is egy pezsgőt, hogy ünnepeljen. Hisz végre megint boldognak lát. Úgy hogy dolgozhatok itthonról illetve a lelkemre kötötte, hogy menjek minden verseny helyszínre illetve rendszeresen látogassam a gyárat - válaszoltam neki, mire egy hatalmas harminckét fogas vigyort kaptam, majd odajött hozzám felkapott és megpörgetett.
-Ez nagyon jó. Akkor azt jelenti, hogy nem kell külön lennünk szinte soha. Vagyis ha csak ez téged nem zavar. Hisz én a munkád is vagyok! - tett le és lelkesen magyarázott.
-Igen. Szerintem is nagyon jó. Így legalább csak azt kell eldönteni mikor kinél leszünk majd. De ez majd a jövő zenéje - csókoltam meg. - Főzök valami finom ebédet, amiért az edződ sem lesz mérges majd, utána pedig esetleg elmehetnénk futni és edzeni egyet - lelkesedtem be én is, majd a konyha felé vettem az irányt. Szerencsére a múltkor volt nagy bevásárlás, így volt itthon minden. Egyszerű csirke mellett sütöttem natúr szeletként, majd egy kis salátát dobtam hozzá össze finom ezersziget öntettel. Sebi addig nézelődött a lakásomban, majd kijött hozzám a konyhába és nézte ahogy főzöm.
-Na kész is van - tettem le az asztalra a kész ebédet, majd gyorsan megterítettünk Sebivel aztán neki láttunk az étel elfogyasztásához.
-Ez nagyon finom és laktató volt. - dícsért Sebi.
-Köszönöm. Akkor egy kis szieszta aztán mehetünk is edzeni - mosolyogtam rá, és behúztam a hálóba őt.
/Sebastian szemszöge/
Míg Lizi főzött én addig körül néztem a lakásában, ahol felfedeztem néhány régebbi fényképet róla és családjáról illetve volt néhány kép amin a barátnőjével volt rajta. Volt egy ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. Lizi és egy másik lány illetve egy fiú gokartos ruhába vannak beöltözve és nagyon nevetnek valamin. Egyből felismert azt a gokart helyet ahol ez a kép készült, így telefonáltam is oda, hogy az egész pályát le szeretném foglalni ma délutánra. Edzés helyett ez is megteszi, maximum kapok egy kis fejmosást holnap Tommitól.
Ahogy letettem a telefont kimentem a konyhába, hogy megnézzem hogyan áll az én Kedvesem. Már a vége felé járt, de olyan aranyos volt, ahogy koncentrált, hogy minden tökéletes legyen. Pedig az íz a lényeg nem a kinézet. Segítettem neki megteríteni, majd neki láttunk ebédelni.
-Ez nagyon finom és laktató volt - dicsértem meg őt.
-Köszönöm. Akkor egy kis szieszta, aztán mehetünk is edzeni - mosolygott rám és bementünk ledőlni a hálóba.
-Mit szólnál ha azt mondanám, hogy van egy meglepim délutánra? - kérdeztem miközben a hátát cirógattam.
-Milyen meglepetés? - emelte fel a fejét és nézett rám kíváncsian.
-Láttam egy képet rólad és barátaidról mikor gokartos overallban voltatok. Így arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet gokartozni - mondtam neki.
-Benne vagyok. Bár az már vagy egy öt éves kép, már lehet nem is megy a vezetés - sütötte le a szemeit zavarában.
-Ugyan Kicsim, ne aggódj, azt nem lehet elfelejteni. Hidd el amint beülsz minden amit addig tapasztaltál eszedbe fog jutni - bíztattam és reméltem, hogy nem mond végül nemet, mivel nagyon elbizonytalanodott a kezdeti öröm után.
-Jó rendben. Mehetünk, de ne nagyon alázz le - ugrott is fel az ágyról, majd a szekrény elé ment, hogy valami kényelmeset vegyen fel.
-Majd a gyárba is beugrunk egy-két dolog miatt mielőtt a pályára megyünk majd - mondtam neki és megvártam míg elkészül.
Ahogy készen lettünk, már ültünk is be a kocsiba és indultunk. A gyárban gyorsan egy sport táskába beleraktam kettő overallt, kettő bukót is, majd már mentem is vissza Lizihez aki megvárt a kocsiban, és már mentünk is tovább. Nagyon izgatott voltam, hogy meglássam, hogy hogyan is vezet Lizi egy gokartot. Ugyanis más az amikor egy autót vezetsz a mindennapokban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése