4. Fejezet

/Elizabeth szemszöge/

Este mikor Sebi elment gyorsan hívtam is barátnőm, hogyha gondolja akkor jöjjön el hozzám. Nem kellett sokat várni rá és már csengettek is.

-Hali - nyitottam ki neki az ajtót.

-Halihó - indult meg a nappali felé, ott le tett egy üveg bort és egy csomag gumicukrot a dohányzó asztalra.

-Máris hozok poharat - mondtam neki.

-Aztán mesélj el mindent - felelte Steph, és a mindent szót eléggé kihangsúlyozta.

A poharak mellé még magamhoz vettem a dugóhúzót is, hogy a bort ki tudjuk nyitni, majd már mentem is ki a nappaliba barátnőmhöz aki már kényelembe is helyezte magát a kanapén és kíváncsian nézett.

-Ne aggódj máris mondom - ültem le én is és öntöttem mind a kettőnknek bort. - Nem is tudom, hogy hol kezdjem - sóhajtottam fel.

-Mondjuk ott, hogy ki az a Sebastian és hogyan ismerkedtél meg vele, amikor csak dolgozni jársz el mert teljesen antiszociális lettél - vágott a szavamba Setphani.

-Jajj Setph... Szóval ez is egy munka úgy mond. Az apám társult egy Forma1-es istállóhoz, és engem kért, meg hogy menjek és képviseljem a céget. Ott ismerkedtem mmeg Sebastian Vettel-lel - kezdtem el.

-Naaa neeee - ámult el Steph.

-De igen.

-És mond csak Lizi, mi volt az a hülyeség amivel beégtél? - fagatott tovább.

-Már az első találkozásunknál éreztem, hogy vibrál köztünk a levegő. Aztán Basti elkérte a telefon számom, beszélgettünk és ismerkedtünk. Szingli ő is,  mint én. Aztán ma elhoztam őt ide, mivel kész lett a lakásom, és nyugodtan akartam vele ebédelni és beszélgetni. De még ezelőtt volt délelőtt egy tárgyalás, amin mind a ketten ott voltunk. Utána felmentem vele a gyárban lévő szobájába, ahol egy kicsit felizgatott.-pirultam bele az emlékbe.

-Komolyan?! Mondjuk ezt elhiszem, hisz már be vagy pókhálósodva - piszkált.

-Jajj Steph, ne már. Attól mert nem másik pasinak az ágyában vigasztalódtam még nem kell ilyet mondani. Nekem ez így volt jó - róttam meg mosolyogva.

-Tudom, tudom. De attól még nem értek veled egyet, de azért is vagyunk barátnők, mert nem vagyunk egyformák és kiegészítjük egymást így - ölelt meg. - Na mesélj tovább - unszolt.

-Szóval a szobában előttem vette le a csapatinget, hogy pólót vegyen helyette. Hmmmm az a felsőtest - nyaltam meg a számat.

-Hoppá micsoda kiéhezett vagy - szívatott tovább Steph. -Jó-jó, bocsi. Fojtasd - emelte fel védekezően a kezeit, mivel nem túl szépen néztem rá.

-Szóval akkor folytatom. Mivel kacérkodott velem és lebukott előttem a tettével. Mondtam is neki, hogy visszafogja kapni.

-Na és hogyan, te ravasz nőszemély, mesélj - unszolt tovább Stephani

-Együtt mentünk a kocsihoz és úgy gondoltam ha már mögöttem sétál akkor riszálok neki, a kis kosztüm szoknyában voltam ami eléggé jól áll. Aztán a kocsinál ahogy betettem a táskám, még pucsítottam is neki - vallottam neki pirosló arccal.

-Ez már igen, tovább - kérte barátnőm.

-Utána ahogy beültünk a kocsiba magától feljebb csúszott a szoknyám, így eléggé kihívó lett a combon-

-Erre ő? -faggatott tovább

-Még erre csak sóhajtást kaptam. De aztán hazaértünk ide, és minden hátsó szándék nélkül akartam kivenni neki egy üdítőt a hűtőből, erre ő megragadott hátulról, majd magafelé fordított és úgy csókolt, mint ahogy még senki. Már az ingem is ki volt gombolva mikor észhez tértünk. Rámásztam  - hajtottam le a fejem.

-Ugyan már Lizi nem kel emiatt szégyellned magad, hisz ahogy reagált rád ő is akarta ezt. - nyugtott barátnőm.

-Ő is ugyan ezt mondta. Azután meg itt a kanapén csókolóztunk és beszélgettünk egészen addig míg nem szóltam neked. Akkor ment el. - fejeztem be a mesélést.

-Azért te sem vagy semmi. De legalább valami belőlem is ragadt rád az idők alatt. Nem hiába foglalkoztam veled. Büszke vagyok rád - terült el egy büszke mosoly az arcán.

-Olyan lökött vagy. Jó hogy itt vagy velem - öleltem meg őt.

-Jó végre a régi Lizit látni - puszilt meg. 

Még egész sokáig beszélgettünk. Jó volt Stephanival tölteni az időt. Sajnos az exem nem kedvelte őt így egy kicsit el is távolodtunk egymástól, de hál istennek mindig itt vagyunk egymásnak bármi baj, gond van. Bulizni is ő vitt el először.

/Sebastian szemszöge/

Hatalmas mosollyal az arcomon mentem be a gyárban lévő szobámba ahol Tommi már várt rám.

-Látom minden jól ment - köszöntött.

-Igen, nagyon. De majdnem letepertem. Mondjuk ő is benne lett volna. De ő más, nem akarom elkapkodni - ültem le mellé.

-Értem. Úgy látom, hogy fülig szerelmes lettél belé - tett egy óvatos megállapítást Tommi.

-Nem tudom. Lehet igazad van - adtam neki igazat és közben elmosolyodtam.

-Na akkor holnap reggel várlak az edzőteremben. Délelőtt leedzel aztán délután pihenőt kapsz - veregette meg a vállam aztán már ment is.

"Szia Lizi!

Holnap délután találkozhatnánk. Már persze ha ráérsz! Séta a parkban? 

Csók: Sebi"

Mosolyogva küldtem el az üzenetet, majd elmentem fürdeni. Egy jó forró fürdőt terveztem venni, aztán ahogy beálltunk a zuhany alá elkalandoztam a mai napon. Sajnos így a melegfürdőből egy hideg zuhany lett.  Pont törölköztem amikor meghallottam, hogy csörög a telefonom. Rohantam a telefonért.

-Szia Szépségem - szóltam bele mosolyogva.

-Szia Basi. Ebéd után szabad vagyok, de addig bent leszek az irodában. Esetleg gyere el dél körül ha tudsz és akkor ebédelhetünk utána pedig sétálhatunk, majd aztán feljöhetünk hozzám - válaszolta mosolyogva.

-Remek ötlet. Olyan jó, hogy te is akarsz velem találkozni - sóhajtottam fel.

-Sebi, nagyon szeretek veled lenni. Már nagyon várom a holnapot. Aludj jól, Csókollak - mondta Lizi a telefonba.

-Neked is jó éjszakát, Csók - mondtam én is és bontottuk a vonalat.

Izgatottan és jókedvűen aludtam el. Alig vártam a holnapi napot. 

Reggel az ébresztő előtt ébredtem meg teljesen kipihentem. Mosollyal az arcomon készülődtem az edzésre. Ahogy nyitottam ki az ajtót Tommi pont kopogásra emelte a kezét.

-Ezt az időzítést - nevettünk össze. 

Jókedvűen kezdtem el a kínzásomat. A futás után felüléseztem aztán megint futottam majd bicikliztem aztán pedig pihentem közben nyújtottam ahogy Tommi mondta.

-Mesélj mi az a jókedv - ült le Tommi is mellém.

-Ma is találkozunk - kezdtem a lényegnél hatalmas mosollyal. - Ő is ugyanúgy érez mint én, tegnap majdnem lefeküdtünk... - kezdtem elmesélni.

-Nem vagytok semmik. - csóválta meg mosolyogva a fejét Tommi. 

-Érzem, hogy ő is szeret. Olyan boldog vagyok - áradoztam miközben elindultunk fel a szobámba, hogy ott átgyúrjon egy kicsit. 

-látom rajtad. Régen voltál ilyen. Jó a régi Sebit látni - felelte Tommi, majd kinyitottam a masszázságyat és neki látott a lábam és a hátam átgyúrásának.

Az edzés és  masszázs után elmentem fürdeni, majd ahogy végeztem már készülhettem is hisz lassan delet mutatott az óra. A gyárban biztosítanak nekünk kocsit, ha esetleg kellene. Most éltem is ezzel a lehetőséggel, hisz nem akartam taxival közlekedni. Elég volt az is, hogy tegnap este is azzal érkeztem ide. Megálltam az irodaházhoz menet, hogy vegyek egy csokor vörös rózsát. Aztán pedig folytattam utam Lizihez. Gyorsan leparkoltam a parkolóházban majd a megfelelő emeletre mentem a lifttel. A liftből kilépve az információs tábla szerint elfordultam jobbra, hogy szerelmemet megtaláljam. Egy Lizitől idősebb nő fogadott aki kérdezte kivagyok. 

-Jó napot. Sebastian Vettel vagyok és Elizabeth Taylort keresem. De ha nincs bent senki akkor bemennék. Meglepetés - néztem mosolyogva a nőre.

-Jó napot! Nem nincs bent senki most. Menjen nyugodtan, de azért legközelebb időpontot kell kérnie - engedett be a hölgy.

-Köszönöm - mondtam neki, majd már be is nyitottam. Lizi pont telefonált elmélyülten, így nem is figyelt fel az ajtó nyitódására.

-Anya, ma nem megyek el hozzátok. Sebastiannal találkozom - mondta, így már meg is tudtam, hogy kivel beszél. - Anya nem kell még kombinálni, jól elvagyunk, de ne akarj még semmit sem szervezni, az unoka témát még hagyjad légyszíves, ott meg egyáltalán nem tartunk. - torkollta le édesanyját Lizi, pont ekkor fordult meg és vett észre engem. Gyorsan el is köszönt az Anyukájától.