1. Fejezet

Elizabeth szemszöge 

Elizabeth Taylor vagyok. Az édesapám cégének az alelnökeként dolgozom. Keményen tanultam és dolgoztam, hogy ebbe a pozícióba kerüljek. Eddig a munka és a karrier volt az életem, azóta mióta a volt barátom vagyis vőlegényem megcsalt a saját házunkban, a közös ágyunkban.
Az eset után rögtön haza költöztem és a munkába menekültem, amely meg is hozta a gyümölcsét, hisz alelnök lettem.
Pont egy megbeszélésre siettem apahoz.
-Kisasszony az apja már várja - fogadott a titkárnő. Még mondani akart volna valamit, de leintettem, hogy rendben és már kopogtam is a tárgyaló ajtaján. Minden válasz után már nyitottam is be.
-Szia Apa. Bocsi, de egy tárgyalásom elhúzódott és csak most értem ide. - szabadkoztam és csak utána vettem észre, hogy nem egyedül van. Pirosló arccal néztem apára, aki csak rosszallóan nézett rám, majd megszólalt.
-Semmi baj lányom. Hagy mutassam be az uraknak a lányomat és egyben a cég alelnök asszonyát Elizabeth Taylort. Elizabeth az urak a Forma 1 Redbull Racing csapattól jöttek. Megkerestem őket, hogy szeretném őket támogatni. - mutatott be apám, és értelmet nyert ez a találkozó.
-Nagyon örülök a találkozásnak. - fogtam kezet velük. A versenyzőjük sajnos nem tudott eljönni, pedig kíváncsi lettem volna rá.
-Apa ne haragudj, de lassan mennem kéne egy másik tárgyalásomra, egy magáncéggel, és még mindig nem tudom, hogy nekem miért kell itt lennem. - szakítottam félbe apát és Cristian Hornert egy eszmecserében.
-Jajj igazad van Lizbeth. A lényeget el is felejtettem elmondani neked. Szóval mivel én nem vagyok fiatal és elég sok az itthoni intézni való dolog, nem fogok tudni én utazni és képviselni a céget a csapatnál. De kell minden megbeszélésre egy hivatalos képviselő. Mivel nem szeretném, hogy az irodában gyöpesedj be kislányom, így arra gondoltam, hogy Te leszel az aki a céget képviselni fogja és a döntéseket meghozd. Elég nagy vagy már ahhoz, hogy ilyen komoly dolgot rádbízzak. - magyarázta apa nekem.
-Huhh.. - ez volt az első reakcióm. - Szívesen elvállalom. De akkor már ma szeretnék bemenni a gyárba és szetnézni. Megismerkedni mindennel, mivel nem nagyon vagyok otthon ebben az autósport világban - intéztem a szavaim Mr. Hornernak.
-Természetesen szívesen látunk. Itt úgy is nem sokára végzünk. Utána ha végeztél a dolgoiddal, nyugodtan nézz be. Várni fogunk még ma - mosolygott rám Cristian.
-Köszönöm Mr. Horner. Sietni fogok - mondtam, és elnézést kérve már ott sem voltam.

Ahogy beléptem az irodámban, hívtam is anyát és elújságoltam a jó hírt. Anya egyből elkezdett érdeklődni, hogy mi a véleményem Sebastianról. De mondtam neki, hogy még nem találkoztunk, majd csak most fogok délután ha bent lesz a gyárban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy kétszeres világbajnok milyen lehet. Mennyit változott a VB címek megszerzése után, mert azt hallottam róla, hogy egy nagyon jó szívű és segítőkész fiú. Remélem ilyen maradt. Ábrándoztam el. De ezt ki kell vernem a fejemből, mert barátnője van és nem szabad kikezdenem vele. A telefonom csörgése térített észhez.
-Igen tessék - szóltam bele.
-Szia itt a baátnőd Lori - mutatkozott be.
-Szia Lor. Nagy újságom van. - mondtam neki lelkesen, és elmeséltem, hogy mi történt.
-Ez nagyon jó. De nekem aztán ne játszd a szende szüzet, mikor tudjuk, hogy nem vagy az. Olvastam ma valahol, hogy tán Sebastian már nincs együtt Hannaval, úgy hogy mindent bele kisanyám - lelkesült be Lori.
-Ugyan Lori ez csak mese és én oda dolgozni megyek, nem pasizni. Különben is nem kell nekem pasi. Idióta mind - lomboztam le őt. - De azert szerintem átveszem ezt a ruhát, mielőtt megyek a gyárba. Szeritned mit vegyek fel? Szoknya kosztum, vagy pedig valami lazábbat? - kérdeztem őt.
-Kinek akarsz tetszeni? - cukkolt barátném, de sajnos most nem akartam senkinek tetszeni.- Amúgy az üzletasszonyos szerelés kellőképpen komoly és laza is, na meg szexi is - hülyéskedett Lori.
-Lori kérlek. Nem hódítani megyek, hanem megismerni ezt a sportot meg a versenyzőket - hűtöttem le. Megköszöntem neki a segítséget, majd gyorsan kaptam magam és elindultam haza. A tárgyalásom elmaradt, mert az akivel lett volna lemondta, de így legalább át tudok öltözni és rendbe tudom magam tenni.

-Szia Anya, megjöttem - kiabáltam be a házba.
-Szia Kicsim. Ilyen hamar? - érdeklődött.
-Igen, mert át kell öltöznöm, utána mennem is kell be a Redbull gyárba és ebben már nem érzem jól magam - magyaráztam. Közben már a szobámban voltunk és segített kiválasztani a szerelésem. Egy egyszerű világosbarna szoknyát, egy csinos sötét felsőt és a szoknyához tartozó kosztüm kabátot választottuk hozzá illő drapp magassarkú cipővel és táskával.
-Ebben nagyon csinos leszel. Minden pasi utánad fog fordulni. - jegyezte meg anya, amikor végeztem a fürdőben és kijöttem.
-Jajj Anya. Tudod, hogy most nem hiányzik nekem egy pasi. Nem azért megyek. De tudod, hogy milyen fontos az első benyomás. - mosolyogtam rá.
-Kicsim nem minden pasi olyan, mint Daniel - mondta anya.
-Tudom, de hogy bízzak így másokban? Olyan nehéz ez. - öleltem magamhoz anyát.
-Elhiszem Kicsim, de muszáj nyitottnak lenned. Legyél nyitott. Azt olvastam, hogy ennek a Sebastian fiúnak most nincs senkije - nézett rám anya ravaszul.
-Anya!!! -  háborodtam fel. - Amúgy nem te vagy az első akitől ezt hallom. Lori is mondta mikor újságoltam neki ezt a nagy hírt.
-Na akkor vesd be magad. Ki mellet be hasat Kincsem - vigyorgott Anya rám.
-Rendben. Puszi - pusziltam meg és már libbentem is ki az autóba.

Szerencsére tudom a városon kívül is a gyártelepnél a járást. Így gyorsan és könnyen odatalálnom az épülethez. Kicsit azért izgultam, így vagy háromszor is leellenőriztem  a sminkem és a hajam.
Bent  a recepciónál egy aranyos arcú idősebb hölgy fogadott.
-Jó napot kívánok. Elizabeth Taylor vagyok és Christian Hornerhez jöttem. Elméletileg már vár. - mondtam neki mosolyogva.
-Igen szólt nekem az érkezéséről. A büfében tart most Vettel úrral és mérnökével megbeszélést. De mondta nekem, hogyha megérkezik küldjem oda Önt. - válaszolta.
-Köszönöm szépen. - feleltem.
-A folyosó végén balra, utána egyenesen és egyből ott találja magát a büfénél. - igazított még útba az idős hölgy.
-Nagyon szépen köszönöm a segítséget - mosolyogtam rá és elindultam a mondott irányba.
Ahogy a csarnokba értem körbe néztem, hogy merre lehet Christian. Nekem pont szemben ült, de még nem vett észre.

/Sebastian szemszöge/
Siettem haza a verseny után. Még Hannah-nak sem szóltam. Hazafelé megálltam és vettem neki egy csokor virágot és csokit. Amikor hazaértem, furcsáltam, hogy Hannah nem jött elém. Mindig mikor hallja a kocsim hangját akkor már az előszobában vár, hogy csókkal köszöntsön.
Lepakoltam és csendesen lépdeltem beljebb a lakásban, amikor is furcsa hangok ütötték meg a fülemet a hálószoba felől. Még csendesebben lopóztam a szoba felé és már tisztán hallottam, hogy Hannah tulságosan élvezkedik valakivel.
-Mégis mi folyik itt? - nyitottam be a szobába.
-Áhh. Te mégis mit keresel itthon? - ugrott fel Hannah és takarta el magát.
-Hazajöttem, ha nem zavar. Mégis, mióta csinálod ezt? - kértem számon.
-Mégis szeritned? Melyik nő lenne képes ennyi mindent tolerálni neked? Első a sport aztán anyukádék és majd csak utána jövök én. Köszönöm, de elég volt. De tudod könnyű megszokni a jó létet. Ez sem derült volna ki, ha szólsz mielőtt jössz haza - vágta a fejemhez.
-Kapsz egy hetet, hogy eltakarodj innen. Hagyj békén. Egy mocskos szajha vagy - mondtam még és utána már a kocsiba is ültem, majd onnan hívtam is Christiant. Aki olyan nekem mint egy pót apa.
-Szia Basti. Baj van? - kérdezte egyből.
-Szia Christian. Igen, de még milyen nagy. Hannah már egy jó ideje hülyét csinált belőlem. Lehetnék nálad vagy esetleg a gyárban egy szobát kérhetnék? - mondtam el a lényeget röviden.
-Persze jöhetsz ide is hozzánk. Geri is szívesen lát. Így legalább majd holnap tudunk együtt bemenni a gyárba. Úgy is van egy új szponzorunk akinek majd be kell mutassalak.  - újságolta.
-Na az jó akkor. Szerintem majd olyan dél körül érek oda. Majd esetleg Geri ki tud jönni értem a reptérre? - kérdeztem még.
-Szerintem igen. Ne aggódj valaki, majd kimegy érted és hazahoz hozzánk - nyugtatott meg Christian.
-Rendben köszönöm szépen. Tényleg - mondtam neki, aztán kinyomtam a telefont. Közben kiértem a reptérre és már néztem is mikor is indul járat angliába Milton Keynes-be. Ahogy megnéztem írtam SMS-t Chrisnek , hogy mikorra kell kijönnie valakinek értem, aztán megvettem a repülőjegyet és becsekkoltam.
Próbáltam filmet nézni a gépen, de egy perc után kikapcsoltam, mert nem tudtam figyelni rá. Alig vártam, hogy megérkezzek. Szerencsére  viszonylag gyorsan eltelt az idő, de folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mit csináltam rosszul. De egyszerűen nem tudtam rájönni.
Ahogy meg lett a csomagom egyből ismerős arc után kutattam az érkező terminálban.
-Szia Geri. Köszönöm, hogy eljöttél értem.
-Szia Sebastian. Ahogy Christian mondta, hogy mi történt rögtön mondtam is neki, hogy nálunk jó helyen leszel  és addig maradsz, amíg szeretnél. -ölelt magához Geri, Christian felesége.
-Hálás vagyok ezért nektek. Esetleg Christian nem mondta, hogy ki száll be mint az új támogatónk? - kíváncsiskodtam.
-De igen tudom. Hidd el, hogy ha meg tudod egyből el feleded Hannah-t. - újságolta nekem sejtelmesen mosolyogva.
-Hát ezt kétlem. - feleltem rá keseregve.
-Hidd el. Állítólag egy csinos fiatal hölgy lesz a cég képviseletében az utazó keretben és a gyűléseken is ott lesz. Az apja szállt be, de idősnek tartja magát az utazgatáshoz, így a lányának adta át a lehetőséget. - magyarázta Geri.
-Köszönöm, hogy próbálsz segíteni, de nem kell nekem barátnő - lomboztam le.
-Szeintem azért ne temesd ezt az ötletet - válaszolta. Miközben ezt a témát beszéltük megérkeztünk a gyárhoz.
-Köszönöm a fuvart. Este majd szerintem Christiannal megyek haza. Szia - szálltam ki az autóból.
-Szívesen. A táskád beviszem, majd otthon a vendégszobába. Szia ás légy nyitott - mosolygott még egy utolsót, majd már ott sem volt.
Ahogy megérkeztem, az idős recepciós Hölgy Susan mondtam, hogy Christian a büfében van. Rögtön odamentem hozzá. Elmeséltem neki, hogy mi történt, hogyan vert át Hannah és, hogy én ebből semmit nem vettem észre. Pont ahogy befejeztük a magánéletem kivesézését akkor jött oda a mérnököm.
-Pont most akartam mesélni Sebastiannak, hogy milyen csinos tulajdonos lett a csapatnál. - mondta Christian Rockynak, amikor leült hozzánk.
-Hát igen. Hidd el, hogy tényleg szemrevaló teremtés és ha jól tudom, abból amit az apukája elmondott akkor most nincs senkije. Sőt Sebastian ha jól értesültem akkor már neked sincs senkid. Én már egy ideje mondtam neked, hogy furcsa az, hogy nem akar veled eljönni semelyik futamra sem. - mondta Rocky.
-Igazad lehet. De ezt csak én nem vettem észre. Na mindegy. De most már egyre kíváncsi vagyok erre a lányra. - mondtam.
-Addig amíg megérkezik, beszélhetnénk azon, hogy min kellene javítani a következő futamig. - lendült bele a téma terelésbe Rocky.
-Ez egy jó gondolat. Hátha a munka eltereli a figyelmem. De most így nyugodtabban átgondolva, szeirntem én már csak megszokásból voltam együtt Hannahval. - mondtam még, majd így hárman belemerültünk az adatok elemzésébe.
Egyszer csak tűsarkak kopogására lettem figyelmes ami felénk tartott.
-Khm.. Bocsánat, nem akarok megzavarni semmit, de a recepciós Hölgy azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek ide - suólalt meg egy gyönyörű és lágy női hang. Már hangjai is gyönyörű volt, milyen lehet a hozzá tartozó arc és test.
-Elizabeth. Milyen jó, hogy itt van végre nálunk. - üdvözölte Christian. - Hagy mutassam be az egyik pilótánkat Sebastian Vettelt. A mérnök úrral Rockyval már találkozott.
-Igen. Örülök, hogy újra látom Rocky. Nagyon örülök, hogy végre önnel is találkozhatunk Sebastian. Elizabeth Taylor vagyok - nézett a szemembe Elizabeth. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, úgy elvarázsolt ez a Nő.
-Nagyon örülök én is. Már sokat hallottam Christianéktól Önről. - mentem bele a magázódásba.
-Remélem csak jót, és ha lehet akkor tegeződjünk. Nem szeretek magázódni hosszabb távon. - mondta és közben rám mosolygott. Teljesen az ujja köré csavart ez a nő. Nem is értem magam, hogy tegnap szakítottam Hannahval és ma már úgy érzem, hogy nekem kell ez a nő és meg akarom ismerni és mindent meg akarok tudni róla.
-Igen, csak jót. Bár azt gondoltam, hogy túloznak amikor azt mondták, hogy gyönyörű. de be kell vallanom, hogy sokkal szebb mint ahogy ők elmondták - bókoltam neki, amitől egyből elvörösödött, amit gyorsan a feje lehajtásával palástolt.
-Köszönöm. Megyek és kérek magamnak egy gyümölcs teát - állt fel hirtelen és már ott sem volt.
-Sebastian mi volt ez a vibrálás? - érdeklődött Rocky.
-Nem tudom. Én ezt most nem értem. De majd én körbevezetem itt a gyárban. Meg kell őt ismernem. Istenem milyen csinos - néztem végig rajta. Egy egyszerű szoknyás kosztüm volt rajta, de nagyon jól állt neki ez a szerelés. Igazi komoly üzletasszony kinézete volt így.
-Látod fiam én mondtam neked, hogy nem fogsz sokáig búsulni - veregett hátba Christian.
-Mi ez a nagy öröm? - jelent meg az edzőm aki egyben a legjobb barátom és már ő neki is elmeséltem a Hannahval történteket.
-Az, hogy a mi kis vörös bikánk már hódítani készül - újságolta halkan Rocky, közben én a nevető Elizabeth-et néztem. Már össze is barátkozott az egyik büfés lánnyal.
-Bocsánat már itt is vagyok - tért vissza és ült le Elizabeth az asztalhoz.
-Szia Tommi Parmakoski vagyok, Sebastian edzője - nyújtotta a kezét Tommi is.
-Örvendek. Elizabeth Taylor vagyok az új szponzori tag - fogadta el a kézfogást.
Kiderült, hogy minden érdekli ami ezzel a sporttal kapcsolatos, mivel eddig nem agyon volt ideje ezzel foglalkozni. De mindig is érdekelte, hogy milyen sport is ez valójában.
-Ha gondolod szívesen körbe vezetlek - ajánlottam.
-Az nagyon jó lenne Sebi. Már persze ha szabad vagy, nem akarok semmilyen munkát feltartani. - szabadkozott és Rockyra nézett.
-Elméletileg Sebastiannak most nem kellene itt lennie, így van ideje körbe vezetni. - mondta Rocky.
-Nagyszerű. Akkor menjünk is, mert ahogy néztem elég nagy ez a gyár - állt fel Elizabeth.
-Rendben menjünk. Már tudom is, hogy mit mutatok meg neked először. - mosolyogtam rá. - Erre megyünk először. - mutattam az utat, közben hátra néztem és láttam, hogy a többiek drukkolnak nekem, hogy összejöjjön.
El sem tudom hinni, hogy ilyen hamar van egy lány aki tényleg érdekel, és látom rajta, hogy érdekli őt az ami nekem a munkám és szenvedélyem. Ez valami fantasztikus.