6. fejezet
/Sebastian szemszöge/ Reggel mikor felébredtem, Lizi az oldalán feküdt nekem háttal, de mégis hozzám volt simulva. Ez a helyzet megmosolyogtatott. Kicsit megmozdultam, hogy jobban tudjam nézni ahogy édesen alszik, mire a hátára fordult. Ettől a mozdulattól a takaró lejjebb csúszott róla, éppen a melle fölött állt meg, de még így is átsejlett alóla azok a kívánatos halmok. Élvezettel néztem, és rájöttem, hogy ilyen rövid idő alatt szerelmes lettem, de piszkosul bele estem ebbe a gyönyörű nőbe. -Nem tudok így aludni, ha nézel közben - hallottam meg a szerelmem még rekedtes édes hangját. -Olyan szép vagy, nem bírtam ki, hogy ne nézzelek - nyomtam puszit az arcára. -Ne bolondozz. Sebi - nézett rám kérdőn. -Tessék Kicsim, mi a baj? - érdeklődtem. -Csak az, hogy remélem nem rontottam el semmit tegnap este. Ugyanis elragadtak az érzelmek. Senkivel nem volt még ilyen jó, mint Veled - vallott pironkodva. -Jajj ugyan, Kicsim. Nem kell aggódnod, ugyanúgy akartam ezt tegnap este mint te. ...