3. Fejezet
/Elizabeth szemszöge/ Otthon Anya meg sem várta míg beállok a garázsba, már jött is ki elém, hogy minél hamarabb ki tudjon faggatni a Sebastiannal töltött napommal kapcsolatban. -Mesélj Kicsim, milyen ez a fiú - fogadott Anya mikor kiszálltam a kocsiból. -Szia Anya - köszöntem kicsit nyomatékosítva, hogy a köszönése elmaradt a nagy kíváncsiskodás közepette. - Tökéletes. Szőke, kék szem, selymesen mély hang és kedves nagyon - áradoztam. -Úgy látom tetszik neked ez a fiú. - mondta anya. - Sejtettem, hogy az eseted lesz. Valahogy éreztem Drágám - ölelt meg anya boldogan, aztán szépen egymást karolva mentünk be a házba. -Anya azért nem kell még annyira előre rohanni. Sajnos neki két nappal ezelőtt lett vége a kapcsolatának és így nem akarom magam belelovalni semmibe. - állítottam le anyát, még mielőtt elkezd itt nekem már szervezkedni. -Jó rendben. Vettem az adást. Nem rohanok, nyugi. Csak úgy örülnék ha már lenne valami normális fiú az életedben Kicsim. Unokázni szeretnék már - ny...